Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
1644 Bizonyos, hogy az ÁNTSZ - éppenséggel a holisztikus szemlélet hiánya miatt - e tekintetben sincs helyén. De a szakmaisághoz visszatérve: nem féltem e tekintetben, hogy a törvényjavaslatban a tiszti főorvosok ezen jogosítványa meglegyen. Azt viszont sokkal inkább - hogy is van ez? - és akkor visszakanyarodom Schvarcz Tibor képviselőtársam megjegyzéséhez, hogy sajnos valóban Magyarországon valid adataink a haláloki statisztikára még csakcsak vannak, de a megbetegedésire végképp nincs. Ige n, az igazi kapacitásszabályozás - vagy minek nevezzem - az lenne, amikor az adott terület megbetegedési, demográfiai és egyéb mutatóihoz igazítanánk ezeket a kórházi osztályokat, szakmai összetételt és a többi. Igen, ez nem egy év, nem négy év, Keller kép viselő úr, hanem ez legalább tíz év kérdése itt KözépEurópában, amikor meg fogjuk tudni azt, amikor például egy háziorvos fogja tudni, hogy a 2500 lakosa közül hány hipertóniás van, hány diabéteszes van, mennyit kell szűrni. Ez ma még Magyarországon külön böző okok miatt nincs így. De egyre inkább így lesz, hiszen maga az a rendelet, ami nemsokára életbe lép a szűréssel kapcsolatban, és aminek a másik csatlakozási pontja ez a törvény, amikor a tiszti főorvos megteheti, hogy ellenőrzi a háziorvost. Ma még ne m teszi meg, mert nincs rá jogosítványa. Meg fogja tenni, hogy a szűrési programok szervezésében együtt vesz részt a háziorvossal. Ne felejtsük el, hogy a háziorvos a letéteményese mégiscsak ennek a prevenciós rendszernek, nem az ÁNTSZ önmagában! Igen, de őt ellenőrizni kell tudni valakinek, valakinek módszertani segítséget kell tudni adni. Ez lesz az ÁNTSZ például, és így a kör alakul. Ehhez viszont már nem kell négy év, Keller képviselő úr, ehhez elég kéthárom hónap és kéthárom olyan ellenőrzés, amit id őnként meg kell csinálni, és természetesen akkor tudunk előrelépni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az itt lévő törvénynek számtalan sok olyan területe van, ami végre egy változást hozhat az egészségügyi ellátási rendszerben, ezért a magam részéről, illetve a frakció részéről - dél előtt ezt elmondtuk - el is tudjuk fogadni és támogatni tudjuk. Amire én koncentrálni szeretnék, szintén arra a két kritikus részterületre, amely itt a vita tárgya is volt, a kapacitás vagy erőforrás kérdése, a másik pedig a finanszírozás kérdése. Azt tudj uk általában, hogy ha valahol rendetlenség van, a rendet nem lehet piaci szabályozással vagy áldemokráciával megteremteni. A rendhez bizony rendeleti úton erősebb kézzel történő beavatkozásra van szükség, hogy az a rend megteremtődjön. Ezért indulok ki ebb ől, mert el tudom azt is fogadni, ami benne szerepel, hogy miniszteri hatáskörbe tartozzon, hiszen ez nem törvényhozás kérdése, bizonyos részletekbe való beavatkozás vagy legalábbis rendezése rendeleti úton történjen. Ami mégis egy óriási ellentmondásként jelenik meg, és nem először hozom fel, az az, hogy igazán nincs tisztában a rendet akaró, vagy legalábbis feltételezem, hogy nem lehet tisztában a jelenlegi helyzet miatt, és a törvényhozó sem, hogy hol és milyen feltételek mellett szeretné ezt a rendet me gtenni. Miért? Mert ha... - emeljem ki például az erőforrásokat vagy nevezzük kapacitásnak, számtalan területet átfog, ez nemcsak az ágyakat illeti, ez illeti a munkaerőt, a technikai eszközöket, a kisegítő személyzetet, a kisegítő infrastruktúrát. Egyszer űen nincs egy olyan erőforráskataszter az egészségügyben elkészítetten, amely alapul szolgálhat arra, hogy a rendteremtést megkezdje. Ha nem ismerem pontosan, tisztességesen és gazdaságilag, szakmailag jól felmérten, hogy mivel rendelkezik az egészségügy, akkor rendkívül nehéz vagy legalábbis sötétben tapogatózik az - a jó szándék ellenére is , aki itt ezt a rendet meg kívánja teremteni. Ez az első nagy gond.
