Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
17 Kié ez a tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt gyönyörűen helyreállított és modernizált sok cementgyár, amelyet az előző két kormány eladot t? Ezeknek a haszna külföldi zsebekbe vándorol. Ha az európai harmonizáció, amelyhez mi - mint egyes törvények vizsgálatához - hozzájárulunk, előrehalad, akkor én attól félek, hogy a miniszterelnök úr nem tud hivatkozni sokáig arra a nyugati állításra - im ittamott elhangzó nyugati állításra , hogy a magyar oktatás jobb, mint az európai. Mert ha harmonizálunk ezzel a gyengébb nyugateurópai oktatással, különösen akkor, ha harmonizálunk a távoli Amerika bűnrossz oktatásával, akkor nem lesz jobb. (15.10) Pillanatnyilag valóban jobb, és ennek én rendkívüli módon örülök, így is kell lennie. Ez tradíció itt, és ebben azoknak a munkája is benne van, akiket félretettek évtizedeken keresztül, és mégis csinálták, mégis tanítottak, mégis hozták magukkal az t a kultúrát, amit ifjúságukban, egy sokak által ostorozott rendszerben megszereztek. Igen, mi támogatjuk a státustörvényt, szeretnénk még jobbá tenni, és örülünk, hogy a miniszterelnök úr ezt a kérdést elénk hozta. A magyar nemzet egységes, az is kell mar adjon, de gondolkozni kell azon is, hogy a szórvány magyarságot hogyan mentjük meg, és hogyan tudjuk a magyarság, az összmagyarság és ezen belül a hazai magyarság megmentésére felhasználni. Ezek egy paradigmaváltás kérdései, természetesen nem egy ilyen nap irend előtti hozzászólás tárgya. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kovács László frakcióvezetőhelyettes úrnak, Magyar Szocialista Párt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol van Nagy Sándor?) KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Kösz önöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Február 1jén a miniszterelnök úr a Vigadóban egy országértékelésként beharangozott ünnepi beszédet mondott. Szerettük volna, ha az a beszéd az ország valós helyzet éről szól, az eredmények mellett a gondokról is, ezért tettünk fel önnek írásban is kérdéseket, amelyeket sajnos figyelmen kívül hagyott. Arra gondoltunk utána, hogy talán nem illett volna bele ebbe az ünnepi, emelkedett hangulatú beszédbe, ha ott gondokró l is szó esik, de reméltük azt, hogy most itt, a parlamentben azért a gondokról is szó lesz; nem miattunk, miniszterelnök úr, hanem annak a kétharmadnak a kedvéért, akikről ön a tavalyi beszédében megemlékezett egy nagyon tisztességes, reális mondattal, am ikor azt mondta, hogy a lakosság kétharmada nehezen, fizetéstől fizetésig él. Azt gondolom, ők megérdemelnék, hogy azt érezzék, hogy az ország miniszterelnöke tud róluk, ismeri a gondjaikat, a nehézségeiket, mert ha ezeket ismeri, akkor van remény arra is, hogy talán majd történik valami a megoldás érdekében. De most is csak a sikerekről hallottunk, amelyeknek - tévedés ne essék - mi örülünk, mi csak a sikerpropagandának nem örülünk, mert az félrevezető. A miniszterelnök úr szólt a családtámogatási rendszer ről. Nem említette azt, hogy immár három éve változatlan összegű, azaz eredeti értékének körülbelül 30 százalékát elvesztett családi pótlékról van szó, szólt viszont az adókedvezményről, említette, hogy azt a családosok 8085 százaléka veszi igénybe. Azt g ondolom, ez egy kicsit torzít, mert ebben nyilván benne van az is, aki egyetlen forintnyi adókedvezményt tud igénybe venni, mert például a statisztikák azt is elmondják, hogy a háromgyermekes vagy ennél több gyermeket nevelő családok 28 százaléka, bizony, nem tudja teljes mértékben igénybe venni. Mindaz, amit elmond - és lehet még különböző oldalról a statisztikai adatokat csoportosítani , azon nem változtat, hogy ez a rendszer attól igazságtalan, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál kisebb a családtámogatás, annál kisebb az adókedvezmény, így igaz az, hogy havi tízezer forintot kap a családi pótlékon kívül egy tehetős család minden gyermeke után, de csak havi négyezret a rokkantnyugdíjas. Ez alig pár száz forinttal több, mint amit korábban k aptak. Gyermek és gyermek között az ön kormánya, tisztelt
