Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Dr. Czira Szabolcs (FKGP) - a belügyminiszterhez - "A helyi települési önkormányzatok korlátlanul zsugoríthatják a helyi állattartást" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP):
1524 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpelláló képviselő elfogadta az államtitkár válaszát. Dr. Czira Szabolcs (FKGP) - a belügyminiszterhez - "A helyi települési önkormányzatok korlátlanul zsugoríthatják a h elyi állattartást" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Czira Szabolcs, a Független Kisgazdapárt képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: "A helyi települési önkormányzatok korlátlanul zsugoríthatják a helyi állatta rtást" címmel. Az interpellációra a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr válaszol. A képviselő urat illeti a szó. DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hazánkban a rendszerváltozáskor visszaállított települési önkormányzati rendszerben - nagyon helyesen - az önkormányzatok igen nagy önállóságot kaptak. Miközben üdvözölnünk kell, hogy megszűnt a központi irányítás mi ndenhatósága, egyegy szakterületen éppen ennek a hiánya vetődik fel; ilyen terület az állattartás. A mai viszonyok között igen erős pozíció az állattartásban az önkormányzati rendelet, egyegy településnek kizárólagosan meghatározhatja az állattartási sza bályait. Ez a szabadság az adott önkormányzati testületi felállástól függően igen sok gond forrásává is válhat. Amennyiben a testület nem megfelelően érzékeny a kérdésre, évszázados állattartó helyeken tilthatja be valamilyen félreértelmezett, rosszul felf ogott városiasodás, fejlődés jegyében az állattartást. Évszázados állattartásból fakadó ismeretek, létesítmények, új lehetőségek maradhatnak így kényszerűségből kihasználatlanok, illetve örökös viták forrásává válhatnak. Elengedhetetlen, hogy tudatosítsuk a közvéleményben, hogy a gazdasági haszonállatok természetes tartási helye mégiscsak a falu. Ha minden faluban meghoznák azokat a szigorú szabályozásokat, amelyek néhány sertésre, egykét szarvasmarhára, néhány baromfira korlátozzák az állattartási lehetős éget, nemcsak az ország számára szükséges állati eredetű élelmiszer és egyéb termék előállítása kerülne veszélybe, de az is kérdésessé válnék, hogy a vidéken élő emberek hogyan juthatnak kiegészítő jövedelemhez. Kérdés, hogyan pótolhatja azt a jövedelmet, amelyet az állattartással szerezhetne meg. Ez továbbá természetesen kihat a főfoglalkozású mezőgazdasági tevékenységre is, valamint a már meglévő épületállomány kihasználására. Tehát helyenként ma már oda jutottunk, hogy a közvéleménnyel el kell fogadtatni , hogy társadalmunkban az állattartóknak, az állattartásnak is helye van. Ez persze nem jelenti azt, hogy a környezetre veszélyes, kellemetlen, a környezetet zavaró módon lehetne állatot tartani. El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az állattartás egyenlő a környezet szennyezésével. A rendetlen állattartás az igen, de ugyanígy a rendetlen gépkezelés, a rendetlen földművelés, bármilyen rendetlen tevékenység is zavarja a környezetet. Abban a kérdésben kérem tehát a miniszter úr válaszát, hogy tervezie olyan törvényi szabályozás megvalósítását, amely országosan korlátot szabna a falvakban az állattartás túlzott korlátozásának, fő szabályként a szakhatóságok szerepének növelésével, mint például az állategészségügy, a földművelési hivatal, illetve az ÁNTSZ, hog y ők véleményezzék, hogy adott helyen, épületben, egy adott technológiával mily mértékű állomány tartható. Ugyanis a mai technológiával sokszor okafogyott a különféle védőtávolságok megkövetelése és egyéb félelmek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hiszen nagy mennyiségű állat is
