Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1471 sorsdöntően befolyásoló módosításokat, illetve új elképzeléseket öt szakaszban, míg a többi szakaszban megfogalmazott javaslatok életbe lépése elősegíti az új népeg észségügyi program megvalósítását, az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtését. Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően élénk vita várható mind az általános, mind a részletes vitában. Egy válságágazat, az egészségügy ellátórendsze rét több évre szólóan determinálhatja ez a mindössze öt szakaszból álló javaslat. A mai vitában minden valószínűség szerint nemcsak arról folyik vita, amiről a javaslatok szólnak, hanem terítékre kerül az egészségügy ellátórendszerének egésze, valamint a f inanszírozás mikéntje is. A Független Kisgazdapárt is aggályait fejezi ki az egészségügyi szakellátás jövőbeni sorsával kapcsolatban. Ez az aggály elsősorban a finanszírozási háttér hiánya miatt fejeződik ki. Aggályaink másodsorban nem az itt terítékre ker ülő javaslatokkal szemben fogalmazódnak meg, hanem azokkal, amelyek nem jelennek meg e javaslatokban. Magyarul, azokra a lényeges kormány, illetve miniszteri rendeletekre gondolunk, amelyekre e törvényjavaslat felhatalmazást ad, így nem kerülhetnek át a m agyar parlament előzetes szűrőjén. Meglehet, ezek hibátlanok, mindent megoldóak lehetnek, de az utóbbi évtizedek sikertelen kísérletei aggodalomra adhatnak okot. A ma tárgyalandó törvényjavaslat és megszavazása esetén a születendő alacsonyabb szintű rendel etek több évre szólóan rögzíthetik a jelenlegi rossz ellátói és finanszírozási szerkezetet. Talán érdemes előbb a kevesebb vitát és több egyetértést kiváltó javaslatokkal foglalkozni. Ezek között kiemelkedő fontosságú az Állami Népegészségügyi és Tisztiorv osi Szolgálat felhatalmazása arra, hogy a lakossági célzott szűrővizsgálatokat megszervezze és összehangolja. Lényeges az a javaslat is, amely az ÁNTSZ közegészségügyi szakmai jogkörét kiterjeszti a fegyveres erők közegészségügyére, megteremtve az országba n egységes elvek szerint működő közegészségügyi feladatot. Így lehetővé válik, hogy járványügyi szolgálata az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakmai irányelveinek betartásával, vele együttműködve lássa el feladatát. De felmerül ismét egy fontos kérdés: vane elegendő ereje a csökkenő létszámú ÁNTSZnek e feladatok ellátására? Felmerül az is, hogy milyen forrásból lesz finanszírozva a lakossági célzott szűrések rendszere. (10.40) Természetesen az ÁNTSZ csak szervezi a népegészségügyi progra m kiemelkedően fontos tényezőjét, a lakossági szűréseket. Az alap- és a járóbetegszakellátás attól tart, hogy ennek anyagi és valóságos fizikai terheit egyszerű miniszteri rendelettel rájuk terhelik, az anyagi alapok biztosítása nélkül, arra az alapellátá sra, melynek finanszírozása 1994 óta 50 százalékkal csökkent reálértékben. Az alapellátás jelentős része csak a kötelezően előírt egy szakápolót képes eltartani. Az egy ápolónő, ápoló csaknem teljes energiáját lekötik a megemelkedett adminisztrációs felada tok, betegellátásra csak tűzoltómunkaszerűen jut ereje. Így elmarad a megelőzésben rá váró óriási feladat ellátása. Tisztelt Képviselőtársaim! Lám, egy vezérszónoklat keretein belül is már a gondok sűrűjében vagyunk. Egy éve sokat foglalkozom azzal a gondo lattal, mi lenne, ha az ellenzéki pártokkal együttműködve keresnénk megoldást az egészségügy gondjaira. Ez nem eretnek gondolat, hanem egy szükségszerűség felismerése. A szükségszerűség felismerése azon egyszerű tényből fakad, hogy az egészségügy ellátóren dszerének túlnyomó része önkormányzati tulajdont képez. Tehát jó, eredményes, hatékony törvényt csak kétharmados többséggel lehet hozni. Kétharmados törvény nélkül csak a közfinanszírozás köldökzsinórját vagyunk képesek szűkebbre vagy egy kissé bővebbre en gedni, csak közvetve befolyásolhatjuk ezen keresztül a nagy ellátórendszerek szerkezetének alakítását. Erre hozhatnék a közelmúltból egy negatív példát. A gyakorlatban csak praxistörvénynek nevezett törvény a szemünk előtt mond csődöt. Mivel az önkormányza tok jogkörét nem voltunk képesek szabályozni ezen törvényben, az e törvényt kijátszani akaró önkormányzatok semmissé tehetik a fő eredményt, amelyet a törvény céljával megfogalmaztunk, hogy a praxisjog egy anyagi értékkel bíró jog, amely a piacon értékben testesülhet meg. A praxistörvényt elfogadni nem akaró
