Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1472 önkormányzat egyszerűen hat hónapon túlra kitolhatja a praxis betöltését, így az úgynevezett betöltetlen praxissá válik, amelynek megszűnik a piaci értéke. Mivel lehetőség van a törvény céljának kijátsz ására, élnek vele. Már vannak becsapott orvosok, és magukat ügyesnek vélő önkormányzatok. Fontosak azok a javaslatok, amelyek elősegítik a közigazgatás korszerűsítését oly módon, hogy eddig a minisztérium által gyakorolt hatósági jogköröket orszá gos szakmai szolgálatokhoz telepítenek. Ez meggyorsíthatja a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását, illetve állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát. Technikainak tűnő javaslat, de óriási szakmai és ideológiai vitá k között hozhat csak eredményt, hogy a génmanipuláció útján előállított állatok behozatalához, és a genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készült takarmányok és állatgyógyászati készítmények előállításához, kipróbálásához a Környezetvédelmi Minisztérium és az ÁNTSZ hozzájárulása szükséges. A törvényjavaslat az egészségbiztosítási törvény szakaszainak módosításával rendezi a külföldi betegszállítás költségeit, teherviselővé az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt teszi. A méltányosság gyakor lását előzetesen is lehetővé lehet tenni. Pontosítja a helyi önkormányzatok kötelezettségeit saját fenntartású intézményeikben, olyan esetekben is, amikor egészségügyi szakellátási kötelezettségüket más egészségügyi szolgáltató igénybevételével oldják meg. A törvényjavaslat módosítani kívánja az 1997. évi egészségügyi törvényt is, az Alkotmánybíróság határozata miatt. Ez vonatkozik az egészségügyi törvény korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó rendelkezésére. Így a korlátozottan cselekvőképes beteg ek többletjogosítványokhoz jutnak. Kiemelkedő jelentőségűek azok a szabályok, amelyek szerint olyan korlátozó intézkedést, amely kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó, vagy büntető jellegű, tilos alkalmazni. Megfogalmazódik az ellenőrzés követelménye is, amely azt jelenti, hogy a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és fizikai, higiénés, valamint egyéb szükségleteit ki kell elégíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint megszavazzuk ezen javaslatokat, de szólni kell azon intézmények sanyarú körü lményeiről, ahol a pszichiátriai betegségben szenvedő embertársainkat ápolják. Sok esetben orvos, ápoló, segédszemélyzet hiányában a legnagyobb jóindulat mellett sem képesek ezen követelményeknek eleget tenni. Van olyan pszichiátriai osztály, ahol nyolcvan betegre egy szakképzett ápoló esik. Van olyan pszichiátriai osztály, ahol egyetlen orvos dolgozik csak orvosként. Látható ezek szerint, hogy minden olyan módosítás, amely európai normákat fogalmaz meg, folyamatosan finanszírozási gondokból fakadó akadályo kba ütközik. Az egészségügy mint finanszírozási probléma, egyre nyomasztóbb, és a rendszer lényegéből fakad, hogy ez a probléma spontán nem oldódik, sőt az élettartam meghosszabbodása, a tudomány és technika fejlődése miatt a költségek folyamatosan növeked nek. Az is tisztán látható, hogy az ellátórendszer külső és belső tartalékai kimerültek. Az 1990es évek elején elindított finanszírozási reformok nagyban növelték az intézmények hatékonyságát, költségtudatosságát, de ez ma már nem rejt újabb tartalékokat magában. Az intézményekben folyamatosan nő mind a külső, mind a belső eladósodás mértéke. A külső adósságokról viszonylag pontos számokkal bírunk, de a belső eladósodást, amely magában foglalja a lerobbant, lepusztult építményeket, a források hiányát, az a mortizáció megoldatlanságát, és az óriási elmaradást a bérezésben, még senki nem vette számba. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatába is leszivárogtak, és az általános presztízsvesztés miatt a gyógyítás szakmai színvonala is kezd egyenetlenn é és kiszámíthatatlanabbá válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van. Ha a teljes leépülést szeretnénk megakadályozni, akkor fokozni kell az egészségügyben dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Új egészségügyi program nem valósítható meg kiválóan képzett, elkötelezett elitgárda nélkül, ennek pedig ára van. A dolgozók bér és kereset szerinti sorrendjében kívánatos lenne, ha az egészségügy az első négyöt ágazat közé kerülhetne.
