Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 9 (194. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1237 felhasználási ellenőrzését minden állam - amely jogszerűen és alkotmányosan működik - magas szinten tartja. Horváth képviselőtársamat figyelmeztetni szeretném, hogy ha az Egyesült Államokban mondta volna el azt, hogy a kormánynak joga van pénzeket elkölteni, és csak a négy év utáni választásokon merülhet fel az ellenőrzés kérdése, a szavazások az ellenőrzés egyedüli mechanizmusa, akkor azt senki sem vette volna komolyan . Nem így van! Minden demokratikus, parlamentáris állam jelentős ellenőrzési mechanizmusoknak van alárendelve az ilyen típusú pénzköltekezés vonatkozásában. A jelenlegi törvény problémája, az, amiről itt a kollegáim konkrét példákkal beszéltek, és én most nem akarok a konkrét példákról gyakorlatiasan beszélni, kialakult egy gyakorlat, hogy az adókból befolyt pénzek üzleti célú vagy infrastrukturális fejlesztésekre való felhasználását meg lehet oldani a magánszférán keresztül úgy, hogy a társadalmi ellenőrzé s alól ezeket a pénzeket kivonjuk. Itt egy érdekes ellentmondásba kerülünk: amikor a kormánypárti képviselők a törvény szükséges módosításáról vagy az új törvény megfogalmazásáról beszélnek, akkor a nemzetközi normákról, az EUnormákról beszélnek. Én elism erem, hogy az EUnormák kivonják az ilyen típusú állami fejlesztési tevékenységet és banki tevékenységet a banki prudenciális szabályok alól, amelyekre az jellemző, amire az előbb hivatkoztam, hogy az államnak érdeke, hogy a bankokat a társadalom biztonság os intézménynek tekintse, és ne féljen a megtakarítását bankszámlán vezetni, és ezzel a közvetlen felhasználási jogokat hosszú időre átadni a banki menedzsmentnek, de ez a típusú ellenőrzés minőségileg egész más, mint amit közvetlenül állami pénzek felhasz nálásával kapcsolatosan az állam érvényesíteni akar. Ezek alól nem lehet kivonni a pénzt, ha egy tisztességes, alkotmányos polgári rendet kívánunk Magyarországon felépíteni. A következő probléma, amit felvetnék, az, hogy mi is itt a kockázat, ha a magánszf érában, a piaci versenyszférában állami beruházást hajtunk végre. Ez mikor válik vagy válhat hasznossá? Elfogadom azokat az érveket, amelyek itt a vitában is elhangzottak, hogy Magyarországon nagyon sok olyan vállalat van, amelynek az akkumulációs készsége , képessége alacsony, tőkeföléléssel gazdálkodik, és ez társadalmi kárt okoz. Ilyen alapon elfogadom, hogy a fejlesztési bank típusú, nemcsak infrastrukturális, hanem a versenyszférában működő befektetésekre is az adott pillanatban elég nagy mértékben szük ség van. Vitatható, hogy milyen mértékben, de most nem is erről van szó, hogy milyen mértékben, hanem arról, hogy erre hogy nyitjuk ki a lehetőségeket. A kockázat itt nem olyan egyszerű. Megint Horváth képviselőtársamra hivatkozom, hogy ezt olyan jól ki le het számolni, mert az, hogy mennyi az érvényes kamatláb, és milyen kamattal adják a kölcsönt, ez egy viszonylag egyszerűen felmérhető differencia, és ennek a következményeiről lehet beszélni. De hogy milyen a vállalat mögötti kollaterális, milyen a vállala t biztonsága, amit meghitelezett, ahova többletpénzt helyezek be, ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, és sokkal bizonytalanabb az ezzel kapcsolatos felmérés. Tehát az ilyen matematikai játékokkal történő ellenőrzésnek egy nagyon széles játéktere van, és ezt a közgazdaságtudomány elég alaposan kidolgozta, de ennek a megbízhatósága és a napi gyakorlatban való alkalmazása és különösen ellenőrzési célokra való alkalmazásának a lehetősége korlátozott. Itt arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy minden befe ktetés kockázat, és a kockázat nagyságát nagyon szubjektíven tudjuk csak felmérni, hiszen a tőkeérték egy nagyon bizonytalan dolog. A tudomány is csak azt tudja mondani, hogy a várható nyereség jelen értéke, ami annak a beismerését jelenti, hogy két ismere tlen kombinációját tekinti a biztos eredménynek, mert sem a várható eredményt nem ismeri, csak prognózist mondhat róla, sem azt a kamatlábat nem tudja pontosan meghatározni, amely az adott pillanatban az ország számára az optimális kamatláb. Márpedig ennek a két dolognak a viszonya a tőkeérték, és ez elég labilis információ. Itt tehát szükség van olyasmire, amely a bizalmon nyugszik, és ez a bizalom ma Magyarországon sajnálatos körülmények között nem áll magas színvonalon. Ha kivonjuk az állami pénzek
