Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 9 (194. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1236 Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokr aták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony, a szót. Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni arra a problé mára, hogy miért is merül föl az állami fejlesztési bankra vonatkozó törvény módosítása, és mi az, ami kiváltja ezt a nagyon heves vitát, aminek most tanúi vagyunk. A közgazdaságtudományban igen lényeges és nem egyértelműen lezárt vita folyik évtizedek ót a arról, hogy az állam milyen mértékben és milyen módon vegyen egyáltalában részt befektetési tevékenységben. A probléma, amely egyáltalában nem megoldott, és amelyben a vélemények nagyon különbözőek, világosan kettéválaszt két feladatot. Az egyiket infras trukturális beruházásoknak nevezzük, ahol nyilván fölmerül az a kérdés, hogy a magánérdek és a profitszerzés nem teszi lehetővé közvetlenül a fejlesztéseket, és ahol az állam megjelenése elkerülhetetlen. Tehát csak az infrastrukturális beruházásra rendelke zésre álló pénz mennyisége a vitatott és a felhasználási struktúra, nem pedig az, hogy egyáltalában szükség vane rá. Egy másik, nem jelentéktelen kérdés, hogy a magánszféra tevékenységében, tehát a piaci tevékenységben a versenyterületeken az állam beruhá zóként lépjen föl. Ebben a második kérdésben a vélemények sokkal élesebben eltérnek, itt jelentős vélemények fogalmazódnak meg abban, hogy nem az állam feladata a versenyszféra közvetlen fejlesztése, az államnak szabályozási lehetőségekkel kell elősegíteni a versenyszféra fejlődését, de nem közvetlen beruházásokkal vagy akár beruházási kedvezményekkel kell támogatnia a magánszféra fejlesztését. Én nem állítom, hogy ez az álláspont az egyedüli álláspont. Azt gondolom, hogy nem is indokolatlan a másik álláspo nt véleménye, nevezetesen elsősorban olyan országokban, ahol egy gazdasági krízis történt az elmúlt időszakban, ahol egy visszaesés volt, vagy ahol a lemaradás, a világ fejlődésétől való elmaradás alapvető társadalmipolitikai kérdéseket vet föl, és a magá nszféra belső automatizmusai a megoldáshoz nem nyújtanak könnyű, viszonylag gyors ütemben járható utat. (12.40) A kérdés azonban itt mégis sokkal élesebb. Egy dolgot azonban vitathatatlannak lehet tekinteni, hogy nincs olyan nézet, amely a világ fejlett or szágainak gyakorlatában megfelelne, vagy akár a közgazdaságtudományban elfogadott nézetként fogalmazódik meg, hogy ezekben az ügyekben a közpénzek fejlesztési célú felhasználásában az állam fölötti ellenőrzés társadalmi útjait nem kell nagyon szélesre tár ni. Mindenütt egyértelműen elfogadott, hogy igen, lehet ilyen feladatokat vállalni, vitatható, hogy mennyit, hol és mikor, de az egyértelmű, hogy akár infrastrukturális területen, akár a piaci szféra területén az állam mint beruházó megjelenik, akkor az ál lam fölötti kontrollmechanizmusoknak élesen működniük kell, hiszen abban a pillanatban, ha egy magánbank helyez ki pénzt, ha egy magántársaság helyez ki pénzt, ha egy család dönt úgy, hogy egy beruházást támogat, akkor nyilvánvaló, hogy tudja, hogy kockáza tot vállal, és tudja, hogy minek a reményében vállal kockázatot. Ebben a vonatkozásban is az állam vállal magára ellenőrző szerepet - ez a bankok fölötti ellenőrzésben jelentkezik a legvilágosabban , nevezetesen azért, mert ezt a pénzkihelyezési csatornát fontosnak és hasznosnak tartja. Ezért fontosnak tartja azt is, hogy a bankok iránti bizalom a társadalomban magas szinten legyen. A közpénzek felhasználásában azonban másról van szó. A közpénz egy olyan pénz, olyan vagyon, amely az állampolgárok tulajdoná ban volt, és az állampolgártól a közösség elvonta. Törvényes eszközökkel vonta el, parlamentáris úton meghatározott törvények alapján vonta el, de a pénz fölött a tulajdonos nem rendelkezhet, az állam rendelkezik, de a pénz mégis az állampolgárok tulajdona , és nem a kormány tulajdona. Ennek következtében az ilyen pénzek kemény ellenőrzését és
