Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
117 A párbeszédről sajátos fogalma van a jelenlegi kormányzatnak. Különben érdekes, hogy szintén a bizottsági jelentésben konzultáció szerepel, egyetlenegy pontban nem fogalmazza meg az érdemi párbeszéd rendszerét és annak fontosságát a jelentés. Ez azért furcsa, mert a szavak mögött rejlő tartalom elárulja, hogy konzultálni lehet minden döntés és véleménynyilvánítás nélkül, az érdemi párbeszéd pedig feltételezi, hogy mindkét félnek van mondandó ja, és mindenki hajlamos feltételezni, hogy kompromisszum árán születhet egy jó döntés. Az ifjúsági intézményrendszer rövid megfogalmazása számomra valahogy úgy néz ki, hogy hogyan csináljunk fából vaskarikát. 1998 után megszűnt a gyermek- és ifjúsági szer vezetek kontrollja a szférájukba juttatandó támogatásokról, a párbeszédet felcserélte a konzultáció, megszűnt a "ne döntsenek rólunk nélkülünk" elve. Ma egy ilyen '9094 közötti déja vu érzése van mindezeknek a civil szervezeteknek; akkor volt olyan, hogy az akkori kormányzat kvázi felkért NGOkat, civil szervezeteket, és velük együtt eljátszotta azt a párbeszédrendszerét, ami legitimálta őket a civil szférában. Nem vették észre, hogy a civil szféra nem fogadókész ezekre a párbeszédekre. Végezetül megszűnt a jogalkotási törvényben előírt kötelezettsége a jelentés kapcsán a civil szervezetek irányába, hiszen nemhogy a véleményüket elmondani nincs lehetőségük, hanem érdemben a jelentéshez sem járulhatnak hozzá gondolataikkal. Nagyon sajnálom, hogy nagyon sok t éma nem is került a parlament elé, amelyeket a mai kor és a jövő generációjának kihívásai kapcsán egyszerűen kulcsfontosságúnak érzünk. Ilyen az, hogy az új nemzedék és az információs társadalom viszonya miként alakul, miként alakul az új nemzedék és a méd ia kapcsolata, hogyan alakul a tömegsport, az amatőrsport e korosztályban, és miként értelmezhető a gyermekek szociális minimumának biztosításával kapcsolatos állami kötelezettség, hogyan alakul a gyermekszegénység, miként alakul a gyermekek nyári táborozá sának segítése. Végezetül egy rövid intermezzo: az ifjúsági és sportbizottság ülésén a bizottsági javaslat tárgyalásakor az ellenzéki képviselők egy javaslattal éltek a bizottság kormánypárti tagjai felé, hogy fogadják el azt a mondatot, ami kötelezi a min denkori kormányt, hogy a jelentést a benyújtása előtt, a jelentés tartalmának ismeretében fogadja be és vitassa meg az érintett civil, gyermek- és ifjúsági szervezetekkel. Ezt a kormánypárti többség nem fogadta el. Köszönöm szé pen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) (10.40) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Koppánné Kertész Margit képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képv iselőcsoportja nevében; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony. KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a 106/1995. országgyűlési határozati javaslat első pontjában foglalt kötelezettségének eleget téve, 1996 óta minden évben március 31éig terjeszt elő jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett intézkedésekről. A jelentés célja a korosztály jelenlegi helyzetének áttekintésével a hiteles kép felrajzolása. Az összegző áttekintés a korosztályt érintő hatékony szakmai munkához több szempontból is elengedhetetlenül szükséges. E jelentés elkészítése mellett szól az Eu rópai Unióhoz történő csatlakozás igénye is, hiszen az Európai Unió országaiban is minden évben készülnek hasonló jelentések. Kormányunk, a polgári kormány a hatalomra jutást követően olyan, az ország felemelkedését célzó kormányprogram megvalósítását kezd te meg, amely nem egy kormányzati ciklus alatt valósul meg, hanem, mint azt a most induló Széchenyiterv esetében is látjuk, ennél sokkal hosszabb időszakot ölel fel. Ezeknek a céloknak a megvalósítása még hosszú időn át az elkövetkezendő nemzedékekre is r ó feladatot, azokra is, akik jelenleg még gyermekkorúak. A kormányprogram
