Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
118 idevonatkozó része tehát célként fogalmazza meg a fiatalok élethelyzetének javítását, amit az egész nemzet előtt álló feladatnak tekint. Fontos kérdés a demográfiai folyamatok és a n épesedési helyzet tendenciáinak javítása, valamint az oktatás és az intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetőségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása, segítése, a kábítószerfogyasztás t erjedésének problémája, a fiatalkori bűnözés növekedése. Ezek mindmind önmagukban is olyan jelentős kérdések, amelyekkel sokaknak sokféleképpen kell foglalkozni, és hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozhassunk, nyomon kell követnünk a korosztály é lethelyzetének változásait és a változások hatásait. A jelentés mindazoknak a minisztériumoknak, állami szerveknek és társadalmi szervezeteknek az adataira támaszkodik, amelyeknek működése az ifjúság sorsát alakítja. Az utóbbi egykét év a gyermekek, az if júság és a gyermekes családok számára jelentős változásokat hozott. A továbbiakban azonban szeretnék a jelentésben tárgyalt egyes problémákkal kapcsolatosan észrevételt tenni. Nagyon fontos a sajátos magyar demográfiai helyzet és folyamatok érzékeltetése, mivel politikai következményei is vannak annak a ténynek, hogy a gyermekek létszáma aránytalanul kicsi, és különösen a 04 éves kislány korosztály létszáma, amely már régóta alatta marad a bármelyik ötévnyi nagymamakorosztálynak. Felgyorsult a népességszám csökkenésének üteme, és a népesség lélekszáma, mely 1999ben 10 millió 92 ezer fő volt, 1998ban 43,6 ezer fővel csökkent, a népesség tartós fogyása 1981 után megindult. A KSH 2000. évi statisztikája szerint a gyermek nélküli aktív háztartásokhoz képest a gyermekes családokban nemcsak alacsonyabb az egy főre jutó személyes jövedelem, hanem a többgyermekesek körében az 1999. évi javulást idén ismét valamelyes romlás követte. Megállapítható, hogy amint a társadalom egészében, úgy a gyermekek körében is nőtte k az egyenlőtlenségek; a gyermekkedvezmény üdvözlendő emelése, a kedvezőbb lakáshitelkamatok önmagukban nem lesznek egyelőre képesek még ezt tartós jelleggel pozitív irányban megváltoztatni. Nem érzékelhető, hogy a központi és társadalombiztosítási költség ekben a gyermekek prioritást élveznének, és hasonlóképpen nem érvényesül a gyermekek mindenekfelett álló érdekeinek tisztelete a szociális szolgáltatásokban sem. Néhány gondolatban kitérnék az ifjúság oktatási és iskolázottsági problémáira is. Úgy vélem, a családi pótléknak, iskoláztatási támogatásnak és a nagykorú diákok ösztöndíjának az lenne a feladata, hogy a gyermekek, diákok után a fogyasztáshoz kötött adóztatásból befolyó bevételeket visszatérítse annak érdekében, hogy legalább a munkavállalási kor a lsó határa alatti gyermekek, de lehetőleg minden kiskorú gyermek és első szakképzettségét megszerzett diák adómentes lehessen. Nevelési ellátást, ösztöndíjat valódi támogatásnak csak e szint felett neveznénk. A jelentés foglalkozik a gyermeknevelést előseg ítő jövedelmek reálértékének alakulásával is. Az a véleményem, hogy politikai meggondolásokból elképzelhető, hogy az alanyi jogú juttatás kap kisebb szerepet, ilyen mechanizmusban viszont a természetbeni ellátásnak, kedvezményrendszernek, továbbá a segélye zésnek kell erősebbé válnia; sajnos itt még hiányosságok tapasztalhatók. Gyakorlatilag nem tudunk egyetlen példát sem olyan segélyezési gyakorlatra, amikor a segély legalább a gyermeket felhozta volna saját létminimumára. Ebben mind a segélyhatár, mind a s egélyösszeg olyan alacsony és differenciálatlan, ami valójában segélyre szorulók tömegeit zárja ki az ellátási jogosultságból, illetve a segélyben részesülőket viszont tömegesen a létminimum alatt hagyja. Ez fokozottan azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a s zegénységhez vezető többszörösen hátrányos helyzet újratermelődhet. Az ördögi kör megszakításához elsősorban az iskoláztatás és a megfelelő táplálkozás biztosítása a megfelelő eszköz. Ezért legalább a tankötelezettség teljesítéséhez fontosnak tartanám a gy ermek és az iskolai foglalkoztatások közötti térítésmentes tömegközlekedés biztosítását, javasolnám, hogy az iskolatej- és a zsemleakció az ország minden közoktatási intézményére terjedjen ki, továbbá a
