Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
116 Szintén nem esett róla szó a jelentésben, de úgy látszik, az ünnepi beszéd ez év januárjában megadta a politikai retorikában azt a gondolatot, hogy a munka most m ár nemesít, és a munka politikailag fontos kell legyen a mostani kormánykoalíció számára. Megjegyzem, mind a munka törvénykönyvében, mind pedig az azt megelőző időszakban nem bizonyította a jelenlegi kormányzat, hogy a jövő generációjának munkavállalási es élyei nagyban múlnak azon, hogy kellő képet kapunke arról, hogy ma Magyarországon a fiatalok az oktatási rendszerből való kikerülésük után milyen kondícióval tudnak szerepet vállalni a munka világában, és ebben az a megközelítés, hogy a passzív eszközök h elyett aktív eszközök kerüljenek előtérbe. 1996 óta létezik a pályakezdők elhelyezkedési programja, ez 1998ban megállt, és a mai napig a Szociális és Családügyi Minisztérium kezelésében van, amiről nem tudunk semmit, miközben ez teremt lehetőséget ma Magy arországon arra, hogy a fiatalok megismerhessék a munka világát, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyaránt érintett és felelős legyen, hogy a munkából való keresete biztosítsa a jövőjét, egzisztenciájának alapját. Az Ifjúsági és Sportminisztérium a jele ntés bizottsági tárgyalásakor többször hivatkozott arra, hogy az európai uniós normáknak megfelel a jelentés szerkesztése. Ezt örömmel vettük. Azt is örömmel vennénk, ha néha el is olvasnák a tartalmát, és kiderülne belőle, hogy az egyenlő esélyek elve az, ami mind a gyermekek, mind az ifjúság számára a jövő zálogát hordozza. Nem lehet, hogy egy gyermektámogatási rendszerben ne legyen minden gyerek a legértékesebb! Nem lehet az, hogy többgyermekes családokat úgy állítunk be ma a társadalom előtt, itt a parl amentben is, hogy ők, az ő gyermekeik értékesebbek, mint az egy gyermekét egyedül nevelő szülőé. Meg kell nézni... (Közbeszólásra:) Pontosan erről van szó, többet kapnak! Szeretném megkérdezni, mitől ér többet ma Magyarországon bármely gyerek?! Ha az egyen lő esélyek elvét tekintjük alapnak, akkor Magyarországon igenis minden gyerek értékes kell legyen a magyar állam számára! A fiataloknak nemcsak a munkába állási esélyei nincsenek megjelenítve ebben a jelentésben, hanem egy nagyon fontos terület sincs benne , ami az oktatással van összefüggésben: ez pedig a munkavállalás melletti továbbtanulás, képzés lehetősége. Nem jeleníti meg ez a jelentés még felszínesen sem, hogy ma Magyarországon pontosan az Európai Unió kihívásainak megfelelő és azt felismerő generáci ó a munkája mellett hogyan szeretne még minőségibb tudást megszerezni, hogy piacképes maradjon. Nincs arról információnk, mennyibe kerül nekik ez az oktatás. Nincs arról információnk, hogy a munka törvénykönyvében milyen lehetőséget kapnak arra, hogy a tud áshoz hozzáférjenek. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy majd a munka törvénykönyve tárgyalásakor fogadják el azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy a munkáját elvégző fiatal a továbbtanulásakor kapjon kedvezményt, ami biztosítja számára, h ogy a minőségi tudást megszerezze. Az egyik legneuralgikusabb kérdés a jelentésben szerintem az, hogy magukról a gyermekekről csak mint család szerkezetében gondolkodik. Nem gondolkodik arról, hogy egy olyan esélyegyenlőség elősegítését leginkább igénylő t ársadalmi csoport, mint a gyermekek, akik a jogaik érvényesítésében, azok gyakorlásában korlátozva vannak, ezért közvetett érdekérvényesítési folyamatoknak vannak kitéve, és egy pozitív diszkrimináció elvét kellene érvényesíteni számukra. A támogatási rend szeren túl semmilyen vizsgálat nincs - ellentétben a miniszter úr által elmondottakkal - a gyermekszegénységről, a gyermekek életkörülményeiről. A gyermekcélú támogatások tekintetében alapos, hiszen ez a statisztikai adatbázis rendelkezésére állt a kormány zatnak. A kormányzati ifjúságpolitikáról. Azokra a kérdésekre, hogy decentralizáció, párbeszéd és életkori elv, nem kívánok reagálni, mert ezek egyike sem igaz, és azt hiszem, ezt az érintettek ugyanúgy tudják, mint az ebben a teremben ülők. A decentralizá ció csak annyiban igaz, hogy logisztikailag létrehoztak hét irodát; a kinevezés, a szakmai munka ugyanúgy egy centralizált, sőt az előző kormányzat gyakorlatával, ahol egy háromoldalú, az érintettek delegálásával és az ő döntésükkel létrejövő szakmai progr amok kerültek megvalósításra, a mai gyakorlat teljesen ellentétes.
