Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
115 TÓBIÁS JÓZSEF , az MSZP ké pviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A mai délelőttön a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést tárgyalja a parl ament. Rögtön a bevezetőmben szeretnék egy kérdést feltenni a miniszter úrnak. Szeretném megkérdezni, hogy melyik az a jelentés, amely a miniszteri expozéban elhangzott, mert az, amit megkaptunk 2000 nyara előtt, tavaszán, nem tartalmaz semmi ilyen állítás t sem a gyermekszegénységről, sem a foglalkoztatásról. (Gyürk András: Azok a '96osban vannak!) Azt gondolom, időt kellene szakítanunk arra, hogy nekünk is legyen módunk áttekinteni azokat a pozitív eredményeket, amelyeket a 2000. évi jelentés nem tartalma z. A másik ilyen megállapítás az, amit nem kellene elfelejteni: 1999ben nem került benyújtásra ez a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentés. Készülve a napirendre, elolvastam az összes bizottsági jegyzőkönyvet, mivel az ifjúsági és sportbizotts ág kezdeményezésére más bizottságokat is felkértünk a jelentés megtárgyalására. A gyermekek és az ifjúság helyzetét érintő kérdések rendszere - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk - nem egy adott minisztérium, hanem egy teljes kormányzatot átölelő, m etsző rendszer mind a gyermekek, mind az ifjúság tekintetében, így az oktatási, a foglalkoztatási, a szociális és egészségügyi bizottságot is érinti. Szerettünk volna lehetőséget adni arra, hogy ők is megvitathassák ezt a jelentést. Aki elolvassa ezeket a bizottsági jegyzőkönyveket, néhány kulcsmondatot talál. Az egyik ilyen kulcsmondat, amit a kormánypárti képviselők megfogalmaznak, mindig a jelentés értelmezése körül forog, ezzel kvázi elismerve, hogy egy, a Központi Statisztikai Hivatalra épülő adatbázis a jelentés tömege, és egyszerűen az adatokból kiírt rendszer vezeti végig azt, ami 1990től 1997ig, hol '98ig történt. Csak szeretném zárójelben megjegyezni, hogy 2000ben került benyújtásra ez a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentés, tehát mintha két év hiányozna ebben a metszetben. A következő a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása jelzőt kapott, ezt többnyire az ellenzéki képviselők fogalmazták meg, és próbálták a jelentés címét ehhez igazítani, miszerint nemcsak az alakulásáról, hane m a megtett kormányzati intézkedésről, valamint - és itt a legfontosabb - ennek a gyermek és ifjúsági generációra gyakorolt hatásáról nincs semmi az anyagban. Nagyon sokszor elhangzott az e heti parlamenti ülésszakon ez a tipikus családpolitika. Én szeretn ék három kérdést feltenni mind a jelenlévőknek, mind pedig a tévénézőknek. Az első kérdés: igaze, hogy minden ember Magyarországon, aki dolgozni akar, az tud? Igaze, hogy minden szülő keresete annyit ér, amennyi a társadalmi hasznossága, a befektetett mu nkája? A harmadik: minden gyerek annyit ér, amennyit a szülője keres? Ha erre a három kérdésre igen válaszokat kapunk, akkor azt mondom, hogy minden családpolitika igaz. Mivel ezekre a kérdésekre nem tudunk ma Magyarországon igen válaszokat kapni, így ezek et a kérdéseket sajnos nem lehet pusztán ilyen pozitív képben feltüntetni. (10.30) Most elsősorban azokról a területekről szeretnék beszélni, amelyek a miniszter úr expozéjában megjelentek ugyan, de a jelentés egyáltalán nem tartalmazza ezeket. Ilyen az ok tatás területén a diákönkormányzatok kérdésköre. Teljes mértékben hanyagolja a jelentés azt a társadalmi csoportot, ami az iskola intézményrendszerén belül próbálja demokratikus jogait érvényesíteni, amelyeket jogszabályok biztosítanak számára. Nem tudjuk, hogy ezek a diákjogok ma Magyarországon érvényesülneke. Nem tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogy a felsőoktatási hallgatók tekintetében, a közoktatásban mennyire vesznek részt a diákok saját diákjogaik érvényesítésében. Azt hiszem, hasznos információ lehetett vo lna minden parlamenti képviselő számára, hogyan működnek ezek a közösségek, ezek a diákkörök.
