Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
77 hogyan rendelkeztek a polgárok. Egészen 2002ig ez nem okoz gondot, mert minden évben az előző év végére, amikor a költségvetést az Országgyűlés jóváhagyja, már pontosan tudni lehet, hogy egy fél évvel korábban márciusban, az adóbevallások idején hogyan rendelkeztek a polgárok. Ez azért nem okozott eddig gondot, mert Magyarországon évente készítettek költségvetést, és minden törvényünk - így az egyszázalékos törvény is - abból indult ki, hogy Magyarországon évente van költségvetés. Önök most szakítottak ezzel a demokratikus szabállyal, és két évre hagynak jóvá költségvetést, holott a magyar jogrendbe ez nem fér bele. Most kiderült, hogy van egy olyan törvényünk, az egyszázalékos törvény, amely úgy működik, hogy a következő évi költségvetést úgy kell elkészíteni, hogy az előző évi adóbevallásokban levő egyszázalékos rendelkezésekre építenek. Minthogy önök az éves költségvetés elvével szakítottak, ezért kénytelenek voltak beletenni a költségvetésbe egy olyan szabályt, egy olyan felhatalmazást, amely ellentétes a jogalkotási törvénnyel és az egész magyar jogrenddel. Szeretném azonban megnyugtatni a kormánypárti képviselőket, hogy a bajt ki lehet küszöbölni. Ugyanis önök rendszeresen azt csinálják, hogy a zárszámadásban módosítják az előző évi meg az adott évi költségvetést. Nincs kétségünk afelől, hogy ezt jövőre is meg fogják csinálni. Tehát önöknek van alkotmányos eszközük is arra, hogy a költségvetés előirányzatát hozzáigazítsák az egyszázalékos rendelkezésekhez. Azt tanácsolom önöknek, hogy éljenek az alkotmányos eszközzel, és ne éljenek az alkotmánysértő eszközzel, vagyis fogadják el a 13. pontban levő módosító javaslatomat. Ennyit az első pontról, amelyről beszélnem kellett. Van azonban az egységes javaslatnak egy másik helye is, ahol súlyos koherenciazavar áll fönn az államháztartási törvénnyel és a Magyar Köztársaság alkotmányával. Ez pedig az egységes javaslat 102. §a, amelyet önök Sasvári Szilárd képviselő úr kezdeményezésére a múlt héten elfogadtak. Az ajánlás 26. és 27. pontjaiban szereplő módosító javaslatokban, amelyeket Iványi Gábor és Fodor Gábor képviselő urakkal közösen nyújtottam be, arra teszek javaslatot, hogy ennek a 102. §nak vagy az egészét, vagy legalábbis a sú lyosan alkotmánysértő részeit hagyják el. Engedjék meg, hogy arra hívjam föl a figyelmet, hogy itt a magyar jogalkotásban ismert két probléma, a tartalmi alkotmányellenesség és az eljárási alkotmányellenesség egyaránt fennáll. Először is szeretnék a tartal mi alkotmányellenesség három vonatkozásáról beszélni. (Folyamatos zaj. - Sasvári Szilárd: Biztos ez?) Tisztelt Országgyűlés! A legsúlyosabb baj ebben a bizonyos 102. §ban a (3) bekezdéssel van, amely (3) bekezdésben önök bevezetnek egy diszkriminációt a M agyarországon működő, törvényesen bejegyzett egyházak, illetőleg az egyházakat adományokkal támogatni kívánó polgárok között. Ez a bizonyos (3) bekezdés ugyanis azt mondja ki, hogy szemben az eddigi helyzettel, nem bármely, Magyarországon törvényesen működ ő egyház jogosult igazolást adni a neki adományt nyújtó polgárnak erről az adományról, amely esetben a polgár az adójából levonhatja ennek az adománynak egy részét, hanem szűkíti azoknak az egyházaknak a körét, amelyek ilyen igazolást adhatnak. Más szóval, különbséget tesz az önök törvényjavaslata, amit önök el kívánnak fogadni, egyház és egyház, polgár és polgár között. (Molnár Róbert: Szekta és egyház között!) A Magyar Köztársaság alkotmánya ezzel szemben a 60. § (3) bekezdésében kimondja, hogy a Magyar K öztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 4/1993. (II.12.) határozata az alkotmány eme pontjára hivatkozva azt is kimondja, hogy "az államnak az egyházakat egyenlőkként kell kezelnie." (Sasvári Szilá rd: Úgy is van!) Azt is kimondja ugyanez az alkotmánybírósági határozat, hogy az államnak vallási kérdésekben semlegesnek kell lennie. (Sasvári Szilárd: Semleges is! Mi a baj?) Hasonlóképpen a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról sz óló 1990. évi IV. törvény 3. §ának (1) bekezdése úgy szól - kétharmados törvényről, annak idején úgy nevezték a törvényt megalkotók: alkotmányerejű törvényről van szó , hogy "vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetve gyakorlása miatt senkit s emmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg".
