Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - "Jogkövető magatartást tanúsít-e a kormány?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
40 Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az igazságügyminiszterhez - "Jogkövető magatartást tanúsíte a kormány?" címmel ELNÖK (dr. Wek ler Ferenc) : Kis Zoltán, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni az igazságügyminiszternek: "Jogkövető magatartást tanúsíte a kormány?" címmel. A miniszter asszony távollétében - amennyiben a képviselő úr elfogadja - az államtitkár úr válaszol. (Dr. Kis Zoltán bólint.) Megadom a szót. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit szomorú vagyok, mert délelőtt telefonon beszéltem a miniszter asszonnyal, aki biztosított arról, hogy ő fog erre a kérdésre válaszolni, és ezelőtt egy órával még itt volt. Úgy tűnik, hogy ez a kényelmetlen helyzet őt is arra motiválja, hogy ne adjon személyesen választ, mint ahogy a szóban forgó ügyről a szavazás közepette is távozott a múlt héten; mert figyelemmel kísértem ezt az igazságügyi minisztériumi gyakorl atot. Nevezetesen arról van szó, hogy ebben a Házban olyan dolgokról tárgyalunk, illetve döntünk, amiről nincs módja az Országgyűlésnek tárgyalni. Módosító indítványok érkeznek meg a szavazás előtti napon, és ezt az Országgyűlés nemes egyszerűséggel, a kor mányzati többség erejénél fogva el is fogadja. Az utóbbi időben két ilyen, egészen érdekes üggyel találkozhattunk. Az egyik a szövetkezeti üzletrész ügye, amelyben a múlt heti szavazáson a kormányzati többség az alkotmánnyal nem éppen szinkronban lévő dönt éseket fogadott el, egyrészt azzal, hogy gondnokság alá helyezte a szövetkezeteket az FMhivatal törvényes képviseletének meghatározásával, másrészt a piaci viszonyokat és a tulajdon szabadságát figyelembe véve vételi kényszert állapított meg, méghozzá az árat is megmondta, hogy mennyiért. Azt hiszem, hogy ez nem éppen az alkotmánnyal összeegyeztethető döntés. Arról nem is beszélek, hogy a költségvetési vitában egy módosító indítvány azt fogadtatta el velünk, hogy inkasszót az állammal, a Kincstárral szembe n benyújtani nem lehet, ha tehát valakinek követelése van - és ez jogerős, bíróság által megítélt - az állammal szemben, vagy esetlegesen olyan szerződésből, olyan jogügyletből eredt ez a követelés, amely inkasszóval végrehajtható egyéb jogviszonyban, egyé b személyek között - jogi vagy természetes személyek között , ezt az állammal szemben nem lehet megtenni. Tehát ilyen döntésekhez miért asszisztál az Igazságügyi Minisztérium? Nem érzi, hogy a kormányon belül - ha már az Országgyűlésnek nem adatik meg a j og, hogy ebbe beleszóljon , legalább ott működnie kellene a belső lelkiismeretnek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót válaszadá sra Hende Csaba államtitkár úrnak. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha röviden kellene válaszolni az ön kérdésére, akkor egyszerűen igennel felelhetnék, mert a kérdése ugyebár úgy hangzik, hogy jogkövető magatartást tanúsíte a kormány. Mindenképpen, tisztelt képviselő úr. Sokkal jogkövetőbb magatartást, mint az előző kormány, ha szabad erre utalnom. Az önök kormánya, amelyben ön politikai államtitkár vol t, tizennyolcszor hasalt el két év alatt az Alkotmánybíróság vizsgáján, tizennyolcszor kapott az önök jogalkotási tevékenysége szekundát. Ehhez képest a mi időnkben megsemmisített jogszabályok száma egészen elenyésző,
