Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - Bejelentés frakcióvezető és frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
19 szövetkezeti tagjait, megkaparintotta a földjeit a szövetkezetnek, és rö gtön továbbadta 400 millió forintért. (14.00) Az ilyen szövetkezeti vezetők helyett most egy új világ következik: mi kifizetjük az összes külső üzletrésztulajdonos üzletrészét. Úgy gondolom, ez a Magyar Köztársaság életében ünnepnap lesz, egy olyan nap, a mikor végre a kisemmizett gazdatársadalom is hozzájuthat annak egy részéhez, amit elvettek tőle - még az ön édesapja is, igen tisztelt Simon MSZPs képviselő úr. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a FKGP és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Állandó Értekezlet legutó bbi, december 1314i ülése felfokozott érdeklődés és csapkodó indulatok jegyében gyűlt össze. Érhető, hiszen ezúttal nem csupán a zárónyilatkozat tartalma volt a megbeszélés tétje, hanem a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat is. Mi tagadás, magam is bizonytalan érzésekkel érkeztem, a törvénytervezet ugyanis két alapvető kérdésre nem ad választ: az egyik a magyar állampolgárság lehetőségének kérdése, a másik a schengeni esetleges vasfüggönyé. Éppen ezért volt helyénvaló, hogy a minis zterelnök úr mindjárt a tárgyalás elején tisztázta: egyrészt a kettős állampolgárság lehetőségét nem zárja el a határon túli véreink elől ez a törvényszöveg, mert ahol ez nem jár a kisebbségi magyarságnak okozott hátránnyal, ott kétoldalú megállapodásokkal erre lehetőséget lát a továbbiakban is; másrészt a schengeni határzár áthidalható, és a magyar kormány át is kívánja hidalni olyan nemzeti vízummal, mely legalább a Magyarországra való beutazást az EUtagság után is akadálytalanná teszi a tőlünk leválaszt ott magyaroknak. Ezekkel az előfeltételekkel ugyanis mindjárt más környezetbe kerül a törvény, mely olyan jogosultságokat, kedvezményeket és támogatásokat foglal össze, amelyek révén a határainkon kívül rekedt magyar érezheti a magyar állam törődését, amik or szülőföldjén magyarként kíván fennmaradni, ugyanakkor azonban tarthatja is a kapcsolatot a maradék országban élő nemzettársaival. Ezt jelenti például az egyik oldalról az anyanyelvű oktatás támogatása, valamint az oktatási támogatás, nevelési segély kit erjesztése a határon túli magyar családokra, a másik oldalról pedig az utazási kedvezmények - mint amilyen a diák- és pedagógusigazolvány - kiterjesztése rájuk. Ezt kívántam korábban megfogalmazni abban a közoktatási törvénymódosító javaslatomban, amely mo st ebbe a törvényszövegbe több elemével be is került. A gazdasági vállalkozások és az itthoni munkavállalás támogatása pedig végső fokon a magyar gazdaság megerősödését szolgálja itt is és ott is. Elhangzanak persze hamis felhangok is, egyesek etnobizniszt , sőt etnokorrupciót emlegetnek, és e szörnyszülött szavak arra céloznak, hogy kívánt állapottá válhat magyarnak lenni e földön. Tényleg szokatlan dolog ez, különösen Trianon óta, amikortól a magyarsághoz tartozás mindig hátrányt jelentett; amióta az állam hatalmilag irányított magyartalanítás minden eszközét kipróbálták nemzetünk testén. Egyeseknek szokatlan, elfogadhatatlan belerévedni abba, hogy némi szerény előnnyel járhat, ha valaki szülőföldjén magyarként él, és netán egyszer csak megérzi a magyar álla m gondoskodását is. Ilyenkor jön az az érv, hogy a magyarországi adófizető terheiből segítjük a más országban lakókat; de vajon - kérdezem, képviselőtársaim - tényleg egyoldalúe ez a támogatás. Talán nem látható, de érezhető, hogy mit adott térségünk bizt onságának az a tény, hogy a szomszéd államokbeli magyarok mindvégig szigorúan törvényes eszközökkel szálltak szembe az őket megrokkantó tisztességtelen, sőt erőszakos eszközöket használó uralommal; hogy önzetlenül támogatták az anyaország euroatlanti inte grációját; hogy munkaerejükkel és szellemi teljesítményükkel hozzájárultak az
