Országgyűlési napló - 2000. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. december 19 (184. szám) - Bejelentés frakcióvezető és frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
20 önkény utáni Magyarország felépítéséhez; hogy pótolták és pótolják fogyatkozó népünket, miközben zokszó nélkül tűrik a hazai hivatalok fura urainak eddigi szemléletét, amely szer int ők éppoly idegenek, mint a harmadik világ bevándorlói. Ők hozzájárultak országunk térségbeli biztonságához, s most mi az elkészítendő törvénnyel hozzájárulunk az ő biztonságukhoz ott, ahol élnek. Így épít közösséget ez a törvényjavaslat azzal, hogy vég re jogviszonyt teremt magyar és magyar között. Így telítődik meg tartalommal az a törekvés, amit olyan korán, de olyan lényeglátóan hirdetett meg Antall József, amikor miniszterelnökként kijelentette, hogy szívében minden magyar összetartozik, éljen határo n belül vagy kívül. Valójában én ezt tekintem a nemzet békés újraegyesítésének erőszakmentesen és szomszédainknak éppúgy hasznára, mint magunknak, de azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni a romlatlan szívű embereknek, azoknak, akik a romániai forradalom e lső hírére szájuktól vonták meg a falatot, hogy segítsenek; akik életüket kockáztatták a segélyszállítmányok célba juttatásakor. Erre az összetartozásérzésre, erre a felebaráti szeretetre igenis építhetjük térségünk jövőjét. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az elhangzottakra Orbán Viktor miniszterelnök úr kíván válaszolni. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Valóban itt az alkalom, hogy a néhány r észletkérdésben fennmaradt különvélemény ellenére - úgy tűnik, talán néhány fontosabb kérdésben még mindig létező véleménykülönbség ellenére is - annak örülhessünk, hogy egy törvény megalkotásához szükséges közös szándék mintha meglenne. Szerintem ez egy s zép és felemelő pillanat lehet majd a Magyar Országgyűlés történetében, amikor az ön által most megidézett tanácskozás eredményeképpen a későbbiekben beterjesztett törvényjavaslatról a tisztelt Ház szavaz, és megalkotja a határon túli magyarokról szóló tör vényt. Sokan érezhetjük akkor majd úgy, hogy hosszúhosszú évek - a nálam korosabbak azt gondolhatják, hogy hosszú évtizedek, és talán vannak olyan idősek, a nagyszüleink, akik úgy gondolják, hogy egy egész élet - munkája sem volt hiábavaló, amikor segítet tek abban, hogy az anyaország, Magyarország olyan szellemi és lelki állapotban maradjon, hogy ha egyszer megadatik a lehetőség, hogy ismét közösséget vállaljon a határon túli magyarokkal, akkor készen álljon erre és valóban meg is tegye. Szeretném önnek az t elmondani, hogy Magyarország ma ilyen állapotban van. Nehéz volt a mögöttünk hagyott nyolcvan esztendő, a mögöttünk hagyott tíz év is, mégis azt kell mondanom, most itt a magyar kormány nevében mindenkinek szeretnének köszönetet mondani, értelmiségieknek és kétkezi munkásoknak, határon belülieknek és határon túliaknak azért, mert segítettek bennünket abban, hogy mi ma olyan magyarokként ülhessünk itt a parlament soraiban, és Magyarország olyan ország lehessen, amely amikor úgy tűnik, hogy kezd valamelyest kivilágosodni felette az ég, nem feledkezik el, hanem ellenkezőleg, közösséget vállal a határon túli magyarokkal, a határon túli magyarokért. Szerintem ez szép tett, és nem szeretném, ha bárkiben az az érzés alakulna ki, hogy ezt a kormánypártok saját ere dményüknek tudják be. Ez mindannyiunk közös eredménye, hosszúhosszú évtizedek munkájának közös eredménye, ránk csak annyi maradt, az ezért járó elismerést azonban nem kell a parlamenti képviselőknek maguktól elhárítaniuk - üljenek akár ellenzéki, akár kor mánypárti padsorokban , hogy amikor elérkezett a kínálkozó pillanat, akkor azt közösen megragadhattuk. Nagyon remélem, hogy úgy, ahogy a tanácskozás végén, valamifajta egyetértés csendült ki a szavakból, a törvény megalkotásakor is megmarad az egyetértés, és Magyarország ismét erősebb lesz egy olyan törvény segítségével, amely helyreállítja azt a természetes, lelki közösség után immáron jogi formában is létező közösséget, amely jó esélyeket tartogat mind a tizenöt millió magyar számára a következő évszázad ban.
