Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 27 (174. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
7403 Tehát ezekben a nagy forradalmakban, tömegmozgalmakban sajnos ezek szinte elkerülhetetlenek; Petőfi is Latour megöléséről írt dicsőítő sorokat. Úgy gondolom, hogy az áldozatokra is go ndolnunk kell, és őelőttük, az ő emlékük előtt is meg kell hajtani a fejünket, de ugyanakkor azt sem lehet megengedni, hogy azoknak, akik a forradalom hevületében olyasmit tettek, amit másképp nem, normális körülmények között semmiképp se tettek volna, meg semmisítsük az ítéletét. Az ítéletet semmisítjük meg, de nem pótoljuk azt. A második módosító javaslat, amit beadtam, megint személyes tapasztalatból fogant. Nagybátyámat, Mécs László költőt, az ötvenes években tíz évi börtönre ítélték izgatásért és más cs elekményekért, többek között közokirathamisításért is. Amikor a mentesítését kértem, kiderült, hogy nem vagyok jogosult a mentesítését kérni. A nagybátyám szerzetes volt, nem volt felesége, nem voltak gyermekei. A büntető törvénykönyv illetékes paragrafus a - amire a jelen törvény is hivatkozik - hozzátartozónak az egyeneságbeli rokont, annak házastársát, az örökbe fogadó és nevelőszülőt, az örökbe fogadott és nevelt gyermeket, a testvért, a házastársat, az élettársat és a jegyest, a házastárs egyeneságbeli rokonát és testvérét, valamint a testvér házastársát tekinti - de a testvér gyermekét nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Anyám is meghalt, apám is meghalt, egyszerűen senki nem volt, aki Mécs László költőt semmisségi el járásában képviselhette volna vagy egyáltalán indítványt tehetett volna. Végül a legfőbb ügyész úrhoz fordultam, mert van a büntetőeljárásnak egy olyan pontja, hogy az ügyész ilyen esetekben beléphet az eljárásba, s a legfőbb ügyész úr kérelmére
