Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az egészségügyi miniszterhez - "Hogyan gondoskodik a kormányzat azokról az egészségügyi dolgozókról, akik fertőző betegek gyógyítása miatt megbetegedtek, és emiatt életpályát kell módosítaniuk?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter:
483 A sorozatos megbetegedéseket követően a doktornőnek '93ban rokkantnyugdíjba kellett vonulnia. A dokt ornő olyan területen kívánta folytatni a hivatását, amely nem járt volna egészségi állapota további romlásával - ez az endokrinológia területén látszott megvalósíthatónak. Jogszabályra hivatkozva ezt a kérést a minisztérium elutasította, s ezt követően, sz ámomra úgy tűnik, az egészségügyi kormányzat közömbösen szemlélte a hivatás gyakorlása miatt megélhetési válságba került doktornő helyzetét. Nem kínált fel neki semmilyen álláslehetőséget, ezért, mivel az egészségügy területén nem tudott elhelyezkedni, bei ratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára. Itt azonban, másoddiplomája miatt, 95 ezer forint egy félévre a tandíj. Ha nem élnének idős szülei, akik mindenről lemondva kifizetik a tandíjat, hogy lányuknak ismét legyen kenyérkereseti lehetősége, akkor a doktornő a létminimumnál is alacsonyabb rokkantnyugdíjból nem tanulhatna. Kérdezem a miniszter urat: ilyen esetekben mi a teendő? Mit tudnak tenni? Hogyan tudnak segíteni? Köszönöm. Várom a válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (d r. Áder János) : Az interpellációra dr. Gógl Árpád miniszter úr válaszol. DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter : Igen tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem gondolom, hogy egyéni tragédia és egyéni betegség, gond konkrét taglalása, ha kezdőbetűv el is, de a parlament előtt feltétlenül szükséges. A kolléganő ügyét a minisztérium pontosan és jól ismeri. Hogy valakinek a betegségi állapota kapcsolatose a munkavégzésével, nem mindig tisztázható könnyen. Jelen esetben biztosan nincs kapcsolat a munka végzése és eme furcsa
