Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. szeptember 5 (154. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az egészségügyi miniszterhez - "Hogyan gondoskodik a kormányzat azokról az egészségügyi dolgozókról, akik fertőző betegek gyógyítása miatt megbetegedtek, és emiatt életpályát kell módosítaniuk?" címmel - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):

482 módosítaniuk?" címmel. Lezsák Sándor képviselő urat illeti a

szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tis

ztelt Miniszter Úr! Az orvosok, ápolók egy része veszélyeztetett

munkakörülmények között végzi gyógyító tevékenységét,

részben azért, mert naponta érintkeznek gyógyszerekkel,

vegyszerekkel, veszélyes sugarakat kibocsátó műszereket

használnak, s ezek minden szabály szigorú betartása mellett is

létező veszélyforrások. Sok olyan fertőzés érheti az orvosokat és az ápolókat,

amelyekre még védőoltások révén sem készíthető fel a

szervezet. Előfordulhatnak olyan esetek, hogy az

egészségügyben dolgozó szervezete ann

yira legyengül,

ellenállóképtelenné válik, hogy az érintettnek fel kell hagynia

hivatása gyakorlásával. Foglalkozási ártalomból adódó

keresőképtelenség más szakmákban, például a bányászatban, a

kohászatban, a pilóták esetében köztudottan létezik, és

jogsza

bályok biztosítják az életsorsuk rendezését. Hogyan gondoskodik a kormányzat azokról az egészségügyi

dolgozókról, akik fertőző betegek gyógyítása miatt

megbetegedtek, s emiatt életpályát kell módosítaniuk? Ezt a

kérdést egy konkrét eset miatt vetem fel a m

iniszter úrnak. Dr.

A. Piroska rokkantnyugdíjas belgyógyász 1981ben szerezte meg általános orvosi diplomáját, kitűnő minősítéssel; '92ben letette a belgyógyász szakvizsgát. Sajnos, a sikerekkel

kecsegtető életpálya derékba tört, mert a doktornő utólag

ki

derített antitesthiányos szindrómája miatt rendszeresen

megfertőződött az általa gyógyított betegektől, és állandóan

egészségügyi problémákkal küszködött.