Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 27 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2348 Véleményem szerint azonban az is egyértelmű, hogy a jelenlegi gazdasági sikerek és az akkori g azdasági visszaesés, illetve visszafogás viszonyban van egymással, és a két dolog nem negatív, hanem pozitív kapcsolatban van egymással. Nem lehetne elérni azt a tőkebeáramlást, nem lehetne elérni azt a hatékonysági növekedést, ami pénzügyi mutatókban jele ntkezik, ha ez a '95ös, sok szempontból kedvezőtlen változás nem következett volna be. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel büszkélkedni kell, ez azt jelenti, hogy valamit végrehajtott egy kormány, ami elkerülhetetlen volt, és ami a mai növekedésnek is alapjául szolgál. De ameddig arról vitatkozunk, hogy 0,5 százalékkal vagy 2 százalékkal vagy 1,5 százalékkal növekszike a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor szembenézünk azzal a helyzettel, hogy '89ben 5 millió foglalkoztatott volt az országban, és ma ez a szám a 3,5 milliót nemigen haladja meg - tehát 1,5 millió ember került olyan helyzetbe, hogy '89ben még biztos jövedelme volt, minden hónap elején fizetést kapott, és ma nem ilyen helyzetben van , ez azt jelenti, hogy a társadalom ezt a pozitív folyamatot, a mi '95 óta kibontakozott, még nem élheti meg és nem élvezheti úgy, hogy ez egy egyértelmű hatás és siker, hanem csak úgy élheti meg, hogy ez egy visszaesés utáni javulás, és reménykedhet abban, hogy ez a javulás tovább is folytatódni fog. Még egy megjegyzé st szeretnék ezzel kapcsolatosan tenni, nevezetesen azt, hogy magyar tudósok már régen megállapították, hogy ha egy ország visszaesik és letér a saját trendvonaláról, akkor a saját trendvonalára visszakerülés viszonylag egyszerű feladat. Az igazi nehézsége k most kezdődnek, mert új akkumulációs programra van szükség ahhoz, hogy a strukturális átalakulás kialakult folyamatai folytatódjanak.
