Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 26 (159. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
2088 nagyságrendileg, termelési volumenben, árbevétel szempontjából megfelel a más ágazatok őstermelőinek, és a hamisítók sem az ő köreikből kerültek ki. A törvényjavaslatban ezt a kategóriát végigvezettük, ellenőrzési rendszerünkben visszaállítottuk a ha gyományos egyszeri borszemlét évente, csökkentettük a hagyományainknak megfelelő szintre az adminisztrációs terheket. A tervezet lehetővé tette a pincéből történő boreladást a közvetlen fogyasztónak 300 literig; megmaradt volna a bor- és a pinceturizmus. A szőlőterület felső határa 1,5 hektár lett volna. Szigorúan őrzött frakciónk, mely a magyar kisemberek érdekében lép fel, nem tudta elérni ebben a polgárbarát időszakban sem, hogy javaslatunk a Ház elé kerüljön. Megnyugtattak viszont minket, hogy a bizotts ági javaslat javít a helyzeten. Ezt tárgyaljuk most. Ez a tervezet állítólag, ami kielégíti a termelők igényeit, ez fogja az indokolatlan hátrányt kiküszöbölni. Nézzük, miről szól ez a javaslat! A védett eredetű bor újbóli meghatározása, a termő helyi kataszterek megváltoztatása és az a falrengető kistermelői probléma, hogy a cukorszirupot mikor szabad vízből készíteni, és mikor kell borból készíteni ízesített bort, vagy ízesített bor alapú ital esetén befejezésül még a bor házasítására és jelölés ére vonatkozó jelentéktelen engedmény van, melynek a palackozott boroknál van jelentősége - ennyi. De a kistermelők helyzetének javítására semmi sincs a tervezetben. Marad az adminisztráció, az állandó, több hatóság általi vegzálás, az igazolások tömege, é s eltűnnek a borkultúránk több évszázados hagyományai, eltűnnek a városi asztalokról az annyira kedvelt házi borok. A globalizált borkereskedés majd pótolja jó drágán és sohasem olyan ízletesen.
