Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 7 (156. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1209 Azért örülök, mert a benyújtott törvényjavaslat ennek a rendszernek, amit '96ban megalkottunk és '97től működik, a lényegét megtartja. Ez egy nagyon jó dolog, miközben fölmerültek olyan elképzelések is a vitában, amelyek pont a lényegét vehetnék el. (17. 40) Úgyhogy ezért mondom, hogy én ennek örülök. Mi a lényeg? A lényeg, tisztelt Országgyűlés, az, hogy két olyan területen, a civil szférában és az egyházaknál, amelyeknek szükségük van állami pénzekre, de amelyeknél nem kívánatos, hogy az állam döntsön a pénzeikről, ott az állami pénzek elosztásába bekapcsolja a polgárok saját döntését. Hiszen pontatlan volt az a szóhasználat, hogy itt az állampolgárok bármit is felajánlanak; felajánlani az ember a saját pénzét szokta, és az állampolgárok nem a saját pénzü ket ajánlják fel, hanem arról a pénzről, amit már befizettek adóba, annak 1 százalékáról rendelkeznek, ezért is használja a törvény szövege mindig a "rendelkezés" és nem a "felajánlás" kifejezést. És ez nemcsak egy szemantikai különbség, ez egy lényegi kül önbség. Ez a pénz már az állami költségvetés pénze. Az állam lemond a személyi jövedelemadó 1 százalékáról, illetve kétszer 1 százalékáról, és azt mondja a polgároknak: döntsétek el, hogy mely civil szervezet, mely egyház kapja ezt a pénzt. Úgyhogy ha a je lenlegi kormánykoalíció egyetért azzal, hogy ez így maradjon, akkor ez egy nagyon jó dolog. Ebből viszont az is következik, ennek a törvénynek ebből a filozófiájából, hogy teljesen logikus volt, hogy amikor ezt a törvényt megalkottuk, és azt mondtuk, hogy erről az - akkor még nem tudtuk, mekkora - összegről, erről a néhány milliárdról lemond az állam, akkor kevesebbet osszon el az a bizonyos bizottság, mint korábban. Hiszen ennek a technikának éppen az volt a célja, hogy a civil szervezeteknek ne egy parlam enti