Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. szeptember 7 (156. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):

1172 ELNÖK (Gyimóthy Géza)

: Egy perc tíz másodperc... Felszólalásra megadom a szót

Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. Tess

ék! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz)

: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallottam azt a kísérletet,

ahogy Göndör István képviselőtársam az ellenzéki oldalról

összefoglalni szándékozott a nap eseményeit, vagy

mondhatnám, az elmúlt három nap eseményeit. Ez időnként

igen hasznos. Hadd mondjam azt, hogy sikerült is neki összefoglalni.

Valóban olyan fontos pontokra mutatott rá, amelyek ennek a

lényegét adják. Egy kicsit talán több lehetett volna benne az

önkritika, már az egész Ház önkritikája - most nem szükségképpen a saját pártjára vagy az ellenzéki oldalra

gondolok, hanem mindnyájunkra. Az önkritika helyett mégis inkább azt szeretném

megjegyezni, hogy ebben a vitában volt néhány olyan egészen

kitűnő, mondhatnám: előadás, felszólalás, amelyről éreztem,

tudtam, bizonyá

ra a képviselőtársaim is érezték, és szerte az

országban, aki hallgat bennünket, érezte, hogy voltak olyan

előadások, amelyekbe komoly munka ment bele, napokon,

esetleg még hosszabb időn át készült fel a felszólaló. Jó tudni

ezt. Jól érzem magam egy ilyen

Országgyűlésben, jó itt ülni,

mert itt alkotó munka is folyik amellett, hogy időnként

elcsúszunk, és a politika, a színjáték és a dramatizálás kedvéért

más történik. Ezért üdvözlöm Göndör István képviselő úr

igyekezetét, és én magam is beállok ebbe az igye

kezetsorba. A tegnapi felszólalásomtól elálltam éppen azért, mert akkor

zsúfoltság volt. Engedtessék meg, hogy néhány percben onnan is

kölcsönvegyek, a mai időkeretben alkalom adódik erre.

Szeretném hangsúlyozni azt, ami nemigen került felszínre vagy