Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. augusztus 23 (152. szám) - Az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója:
277 Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az előterjesztés általános vitájára javasolt időkeretet, a jegyző úr által ismertetettek alapján. Kérem, szavazzanak! Természetesen ismét gépi szavazást kérek. (Szavazá s.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 274 igen szavazattal, 13 nem ellenében, 16 tartózkodás mellett a határozati javaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta. Az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolat os feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (dr. Áder János) : Megkezdjük a vitát. Soron következik az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája . Megadom a szót Nagy Sándor képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerinti tízperces időkeretben. (10.50) DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) , a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök előtt is ismert hárman, MSZPs képviselők határozati javaslatot nyújtottunk be azzal a céllal, hogy az úgynevezett olajügyek, illetve az azokat vizsgáló bizottság tevékenysége nyomán kialakult helyzetre, a Magyar Köztársaság tekintélyét és belső nyuga lmát súlyosan veszélyeztető szituációra az Országgyűlés megfelelően reagáljon, reagálhasson. Az Országgyűlés nagyon fontos kezdeményező lépést tett, amikor döntött a vizsgálóbizottság létrehozásáról, a közvéleményt régóta foglalkoztató, és bizonyos értelem ben szimbolikusnak is tekinthető olajügyek, illetve a velük kapcsolatba hozott, hozható személyek, szervezetek szerepének, felelősségének tisztázása érdekében. A bizottság elkezdte a munkáját, azután néhány hónap múlva törté nt valami. Valami, ami - persze minden hasonlat sántít - ahhoz is hasonlatos lehet, mint amikor az ember egy Shakespearedrámára vált jegyet azzal a szándékkal, hogy megélje a tisztulást szolgáló katarzis élményét, de egyszer csak azt látja, hogy valakik o perettet vagy még inkább: egy bohózatot vittek színre. És ez még nem minden, mert közben ráadásul úgy érzi, hogy szeretnie kell ezt a produkciót és a benne fellépő művészeket, mert a közönség nagy részének tetszik az előadás. A kialakult helyzetnek valószí nűleg ez a legszomorúbb és legfigyelemreméltóbb tanulsága. Az emberek jelentős része annyiszor érezte úgy vagy tapasztalta meg valóságosan, hogy becsapták, vagy rá hivatkozva a feje felett döntöttek, hogy miközben a szebb jövőt ígérték neki, rosszabb lett a helyzete; annyiszor manipulálták, hogy valóban készséggel elhiszi, mindenért a politika, a politikusok a felelősek, sőt, a politika immár nem is csak úri huncutság, de velejéig romlott, mocskos dolog. Itt tart Magyarország a millennium évében. Meg lehete békélni ezzel a helyzettel? Úgy gondoljuk, hogy nem, mert vagy az igaz, hogy a közélet, a demokratikusnak hitt intézményrendszer valóban jelentős mértékben romlott, működésképtelen, korrupt és érzéketlen, és akkor elvesztette az erkölcsi alapot ahhoz, ho gy mások életét, az ország életét befolyásoló döntéseket hozzon; vagy ez nem igaz, még akkor sem, ha vannak, lehetnek érintett személyek, szervezetek, és az ügy lényege szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik oldalon, mert ettől még a közélet egésze va gy meghatározó része nem vesztette, nem veszthette el a hitelét. Akkor viszont súlyos bűnt követnek el azok, akik durva rágalmakkal,
