Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 20 (151. szám) - Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - “A benzináremelések valódi okairól és a magyar kormány szűkre szabott lehetőségeiről. Avagy nemzeti olajtársaság vagy off-shore cég a MOL Rt.? Máskülönben: ki az úr a házban?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
186 Igen. Tisztelt Ház! A MOL Rt. 2000 áprilisában a szlovákiai Slovnaft olajipari társaság részvényeinek 36 százalékáért 262 millió dollárt fizetett. A miniszterelnök úr a MOL Rt. szlovákiai terjeszkedését sikeres üz leti tranzakciónak nevezte néhány hónappal ezelőtt, és a magyar vállalkozások középeurópai terjeszkedésének ígéretes jeleként értékelte. Az örvendetes nemzeti optimizmusnak azonban ellentmondani látszanak a következő üzleti tények és pénzügyi adatok. A me gvásárolt szlovák olajtársaság önmagában is deficites. Árbevételének 6 százalékát elveszíti, ráadásul 45 százalékos eladósodottsági mutatóval rendelkezik. Mindezek a megvásárolt cég cégértékét lecsökkentik. Számításaim szerint a MOL Rt. kétszeres árfolyamé rtéket fizetett, vagyis ráfizetett a szlovák olajtársaság megvásárlására. Ráadásul a 262 millió dolláros privatizációs tranzakció lebonyolítására a MOL Rt. 300 millió dolláros hitelt vett fel a J. P. Morganbankháztól. A fennmaradó 38 millió dollár a veszt eséges szlovák cég tőkepótlását szorgalmazza. A 300 millió dolláros kölcsön felvétele a MOL Rt.nek természetesen kamatfizetési kötelezettséget is jelent a J. P. Morganbankház felé, aminek az adósságszolgálati terheit a MOL Rt. ki kell hogy gazdálkodja. E gyedüli lehetőségként a folyamatos benzináremeléseket alkalmazza terjeszkedő üzletpolitikájának és profitéhségének csillapítására, mint ahogy azt az elmúlt hónapokban a belföldi üzemanyagárakban már megtapasztalhattuk. A szlovákiai piaci térnyerés után vél elmezhető, hogy néhány hónap múlva a Horvát Nemzeti Olajtársaság hasonló módszerű privatizációjára is sor kerül a MOL Rt. részéről. Tovább bonyolítja az egyébként is ellentmondásos helyzetet, hogy a Magyar Olajipari Részvénytársaság nem is nemzeti olajtárs aság, hiszen 50,9 százalékban a Bank of New York, a Capital Emerging és a Markets Growth Fund tulajdonában áll. A kialakult helyzetben, úgy érzem, államtitkár úr, néhány kérdést fel kell tennem. A kormánynak vane ráhatása a MOL Rt. vagy bármelyik Magyaror szágon működő külföldi olajtársaság árpolitikájára? A második: mire számíthatnak a magyar autósok, a vállalkozók, ha a benzináremelések miatt ismét elszabadul az infláció? Nem tartjae időszerűnek, hogy a magyar kormány az orszá gban letelepedett multinacionális offshore cégek üzletpolitikája fölött érdemi ellenőrzést gyakoroljon? A negyedik kérdésem az, hogy nem tarte ön attól, hogy a magyar nemzeti jellegben feltűnő és terjeszkedő külföldi vállalatok a szomszédos országokban e tnikai feszültségeket szítanak a magyar kisebbség ellen az agresszív külpolitikájukon keresztül. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a kérdését, mert lehetőséget biztosít arra, hogy néhány - azt gondolom - fontos információt elmondjak. Először is az üzemanyagáremelkedés okai - azt hiszem - az elmúlt hetekben több alkalommal kerültek már a tisztelt Országgyűlés elé. Itt újra csak azt kell megismételnem, hogy a taxisblokád óta az üzemanyagpiacon szabadáras kereskedelem folyik. Ellentétben az ön állítá sával, még azt is ide kell tennem, hogy több olajforgalmazó cég azért interveniál a kormánynál, mert szerintük a MOL a világpiacihoz képest alacsony árakkal dolgozik. Szerintünk magas árakkal dolgozik, és a kormány éppen ezért mindent megtett és megtesz an nak érdekében, hogy az üzemanyagárak csökkentésére sor kerüljön.
