Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A büntetőeljárási jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
95 Az Alkotmánybíróság egy másik, 26/1999. számú határozatával azt állapította meg, hogy az előzetes letartóztatás eseteiben alkotmán yellenes a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 92. § (1) bekezdés c) pontjának a megfogalmazása. E jogszabályhelyi megfogalmazás legutolsó fordulatában talált alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság, amely úgy szól, hogy "ha újabb bűncselekményt követne el az elkövető". A Be. 92. §a pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben alkalmazható az előzetes letartóztatás alkalmazása. A büntetőeljárásról szóló kihirdetett, de életbe nem lépett 1998. évi XIX. törvény már úgy fogalmazta meg ezt a fordula tot a 129. § (2) bekezdésében, hogy ha szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el az elkövető, akkor kerülhet sor előzetes letartóztatására. Ez a rendelkezés már szűkíti megfogalmazásának a körét a szabadságvesztéssel büntetendő újabb b űncselekmények körére, tehát nem bármilyen bűncselekményről beszél. A valóság azonban az, hogy előzetes letartóztatást a régi Be. és az új Be. szerint is csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén lehet alkalmazni a terhelttel szemben. A régi Be. abból indult ki ugyanis, hogy ha valaki szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény terheltje, és az állam megadja neki azt a lehetőséget, hogy szabadlábon védekezzen, akkor iparkodjon moderálni magát, és feltételezhető legyen róla, hogy újabb bűncse lekmények elkövetésétől tartózkodni fog. Feltételezhető legyen róla, hogy meghúzza magát, és iparkodik jogkövető magatartást tanúsítani. Az új Be. már nem támaszt ilyen magas igényt a bűnelkövetővel szemben. Enyhébb súlyú szabadságvesztéssel nem büntethető vétségeket, szabálysértések elkövetését fel lehet róla tételezni, csak a nagyobb balhékat nem. Jól kitapintható tehát, hogy a bűnelkövetőkkel szemben egy enyhébb eljárási elbírálás irányába hat a szabályozás tervezett iránya - nem véletlenül. Az Alkotmány bíróság ugyanis 2000. március 31. napjával a régi Be. 92. § (1) bekezdés c) pontját megsemmisítette. Ennek következtében kellett új szöveget megfogalmaznia az előterjesztőnek. Ennek a szövegét a törvényjavaslat 2. §a fogalmazza meg. Ez már tartalmazza azt , hogy a terhelttel szemben előzetes letartóztatás csak akkor foganatosítható, ha szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekmény elkövetését feltételezik róla. Véleményem szerint ezt a fordulatot csak első bűntényes, büntetlen előéletű terhelttel szemb en lenne célszerű alkalmazni. Erre a következők az indokaim: Aki a Btk. szabályozása szerint visszaeső, különös visszaeső vagy többszörös visszaeső terhelt, azzal szemben magasabb igények megfogalmazása szükséges a jogalkalmazó részéről. Ezek a személyek e gyszer már követtek el bűncselekményt - illetve legalább egyszer , ami miatt végrehajtandó szabadságvesztésre lettek ítélve. Magas közöttük a bűnöző életformát tanúsító személyek száma. Mivel nem tanultak a korábban kiszabott büntetésből, ezért joggal vár hatja el tőlük az állam, hogy ők már apróbb stikliket se csináljanak azalatt az időtartam alatt, amíg szabadlábon védekeznek az ellenük folytatott büntetőeljárás keretében. Továbbá, ha bűnszervezet tagjaké nt terhelt valaki, ugyanennek a szempontnak az elvárása alá kellene helyezni. Az ilyen személlyel szemben azért kell magasabb igényt támasztania a büntető igazságszolgáltatás eljárásának, mert magasabb szervezettségben végezte cselekményét, és ezért személ ye és cselekménye veszélyesebb a társadalom számára, mint a magányos bűnelkövető. Ezért, ha az állam biztosítja neki azt, hogy szabadlábon védekezzen, akkor magasabb követelményeknek kell megfelelnie, mint egy első bűntényes, magányos terheltnek. Harmadszo r: üzletszerűen elkövetett bűncselekmény terheltje vonatkozásában is ugyanezt a szempontot ajánlom. Ezek a személyek rendszerint egy meghatározott bűncselekményterületre szakosodnak. Ezekkel a terheltekkel is indokolt fokozottabb követelményeket támasztan ia az államnak, ha engedi őket szabadlábon védekezni. Nagyon sok olyan aprócseprő lopkodó működik a fővárosban és a nagyobb városokban, aki, miután lebukott, a kihallgatása után néhány órával sok esetben szabálysértési értékre elkövetve a cselekményét ott folytatja, ahol abbahagyta. Ezektől is igényelni kellene, hogy később ne követhessenek el büntetlenül semmilyen bűncselekményt, ha szabadlábon védekezhetnek.
