Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
809 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én csak röviden szeretnék reagálni Pásztohy képviselőtársunk fölszólalására. Említette beszédében, hogy a monopolhelyzettől való óvakodást a törvényben hiányolja, illetve e mentén haladjunk. Természete sen mi is ezt pártoljuk, csak nagyon sajnálom, hogy elfelejti, hogy az előző kormányzati ciklus alatt került bevezetésre a rendszergazda intézménye. És sajnos a rendszergazda intézménye az előző minisztérium működése alatt tette lehetetlenné, hogy a kis cé gek a hulladékkal kapcsolatos tevékenységüket kifejtsék. Nem tudtak gazdaságosan működni, nem egy cég ment tönkre, hanem sok, mert a rendszergazdák a gazdaságos működés lehetőségét, illetve a többletprofitot bizony elvitték, és így, aki tényleges munkát ak art végezni, az nem tudott, mert helyette a rendszergazdák egy bizonyos technikával a profitot zsebre téve, a munkát nem elvégezve az egészet a sutba dobták. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt K épviselőtársaim! Hozzászólásra következik TuriKovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Gyárfás Ildikó képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Miként az elnök asszony már jelezte, másodszor szólok hozzá a vitához, ezért ez két dologra int. Egyfelől, hogy semmiképpen ne ismételjem a korábbi felszólalásomat, ebben valószínűleg a memóriám is akadályozna, másfe lől pedig arra is int ez, hogy igyekezzek rövid és összefogott lenni. Nos, ezekre törekszem. Tisztelt Ház! Ami mégis arra késztetett, hogy ma felszólaljak ebben az ügyben, az két dolog. Az egyik: a korábbi felszólalásom óta kialakult - és azt kell mondanom , mármár komoly politikai felhangokat kapó - vita, ami ezt a javaslatot kíséri. A másik pedig: azok a módosító indítványok, amelyeket már megismertünk, s amelyekkel természetesen nem részleteiben kívánok foglalkozni, hanem összességében, hiszen általános vita van, általános vitát folytatunk. Mégis azt hiszem, hogy e két kérdéskör vizsgálata most nem mellőzhető. Felmerültek a javaslattal kapcsolatosan kifogások, én most ezeket csak példálózóan sorolnám fel: csekély a hatása a magyar gazdaságra; fenntartja a jelenlegi rossz hazai hulladékos gyakorlatot; nem állít fel preferenciasorrendet; és végül, a sok helyről elhangzott kifogás: nem ismertek a végrehajtási szabályok, és ekként a kerettörvény jövőbeni alkalmazása, alkalmazhatósága bizonytalan. Én azt gondo lom, hogy ezek a kifogások csak igen kis részben állhatják meg a helyüket, jelentős részben ezek sem nem méltányosak, sem nem elfogadhatók. Mindenekelőtt talán arról, hogy csekélye a hatása a magyar gazdaságra. Ha megfelelő - és ide kell visszakanyarodnom - végrehajtási szabályok alakulnak ki, akkor ennek a törvénynek a magyar gazdaságra igen jelentős hatása lesz. Jelentős hatása lesz azért, mert a törvény alapvető filozófiáját jószerivel senki nem tagadta, nevezetesen, a hulladék után a szennyező fizessen - és úgy gondolom, ez egy alapkérdés , a másik pedig, hogy ne hulladék keletkezzen, hanem maga a termelés történjen olyan módon, hogy a hulladék keletkezése elkerülhető legyen. Én nem állítom, hogy a törvényjavaslat mindezen kérdések tekintetében tökélet es, és egy biztonságos megoldást ad, de az a nézetem, hogy olyan a javaslat - mint ahogy ezt korábban már egyébként elmondtam , amely ezeken a területeken javítható, pontosítható. Szeretnék két kérdéskörrel foglalkozni, amely élénken fölmerült az eltelt i dőszakban: az önkormányzatok és - számomra ennél is fontosabb kérdésként - a lakosság kérdése. Mindkettőt ez a javaslat komolyan érinti. Az önkormányzatok tekintetében jelenleg a helyzet szabályozatlan, hiszen a 1995. évi XLII. törvény, amely a helyi közsz olgáltatások kötelező igénybevételéről szól, lényegében ez az a szabályozás, amelynek alapján az önkormányzatok önkéntesen végeznek bizonyos tevékenységet; önkéntesen és nem kellően szabályozottan, de nem utolsósorban nemcsak hogy nem szabályozottan, hanem nem kellő útmutatások alapján.
