Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
806 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönö m szépen, képviselő úr. Lezsák Sándor képviselő úrnak adom meg kétperces hozzászólásra a lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót elnök asszony. Képviselőtársam erősen félreé rtette mondandómat, és az ellen hadakozik, vagy olyan mondatok és állítások ellen, amit én nem fogalmaztam meg. A jegyzőkönyvben majd nyilván utánaolvas képviselőtársam, hogy én egyértelműen azt a helyzetet jeleztem, és azt a két álláspontot, ami megfogalm azódott a közvéleményben, illetve a sajtóban, és azt szögeztem le, idézem: véleményem szerint nem lehet álszemérmesen kétértelmű ez a törvény. Azaz vagy el kellene fogadni bizonyos engedélyek megléte esetén az ombudsman javaslatát, vagy egyértelműen tiltan i kellene ezt a tevékenységet. A köztes megoldás a legrosszabb megoldás. A szociálpolitikai fejtegetésével egyébként teljes mértékben egyetértek, ezt egyébként a kormányprogram is nagyon határozottan rögzíti. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd TuriKovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából mint ismételt fel szólaló. Képviselő úr, öné a szó. PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A hulladékgazdálkodási törvény eddigi vitája mint cseppben a tenger híven tükrözi azt az ellentétet, amely egyrészről a távlatos gondolkodás, az eu rópai uniós normák és gyakorlat, a fejlett országok állampolgárainak környezetvédelmi tudata és anyagi jóléte, másrészről a jelen magyar helyzet, környezetvédelmi gondolkodás, és nem utolsósorban az önkormányzatok többségének finanszírozási helyzete és a l akosság általános fizetőképessége és készsége között feszül. Ezen ellentmondásokat, bár a törvény messze nem csak a települési hulladékgazdálkodásra állapít meg szabályokat, az önkormányzatok szemszögéből kívánom vizsgálni. A tervezet kerettörvény jellege mellett éppen az önkormányzatok vonatkozásában konkrét kötelezettségeket is megállapít, így a hátrányosabb helyzetű önkormányzatok számára is. Szerencsére, mivel ez a településkör még nem tudta biztosítani a szervezett hulladékgyűjtést, ezért számukra a k özszolgáltatás biztosításának kötelezettségét, annak feltételeit legkésőbb 2003. január 1jéig kell a tervezet szerint megteremteni. Nem tudni, hogy ez ideig részesülneke olyan támogatásban, olyan lehetőség biztosításában, hogy ennek meg is tudnak felelni . A már működő hulladékgyűjtőknek is - a környezetvédelmi szempontból egyébként indokolt szigorító intézkedések miatt - költségnövekedéssel kell számolni. Mindezek forrásául a törvény alapvetően a lakosságtól beszedett díjakat gyakorlatilag önkormányzati k észfizető kezességgel irányozta elő. A kilátásba helyezett állami támogatás bizonytalan, mint a kutya vacsorája, de még legjobb esetben is olyan mértékű, amely töredékét fedezheti a költségeknek. Az önkormányzatok így finanszírozási csapdába kerülhetnek, a mi elfogadhatatlan. Ezen helyzetet enyhíthetné, ha a törvény a termékdíjrendszer további sorsának lebegtetése helyett határozottan állást foglalna azon megoldás mellett, ahol a szelektív gyűjtés és válogatás működtetésének többletköltségeit a gyártók és a forgalmazók megtérítenék az önkormányzatoknak. Itt jegyzem meg, hogy a szelektív gyűjtés alternatívájaként időnként megjelölt vegyes gyűjtés és azt követő válogatás eddig a világon mindenhol kudarcba fulladt. Az elhagyott hulladékért viselt felelősség, mel yről Lezsák képviselőtársam is szólt, méltányos szabályozást igényel. A tervezet az ingatlan tulajdonosát teszi felelőssé az okozott kárért, amit rendkívül hosszadalmas és nehézkes bizonyítani. Ez különben is aránytalan terheket és fenyegetettséget jelent a földtulajdonosok számára. Ugyanakkor el kell kerülni azt is, hogy az
