Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - A növényvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
788 LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, s ezt már Font Sándor képviselőtársam is kifejtette, üdvözli ennek a törvé nytervezetnek a megszületését, és támogatja az elfogadását. Néhány javaslattal azonban szeretném kiegészíteni a javaslatot, s hangot adok szűkebb hazámban, BácsKiskunban, a Tisza mentén a gazdálkodók körében felmerült aggodalmaknak, kérdéseknek is. A 15. § (5) bekezdése előírja, hogy vágjunk a közepébe, hogy az engedélyesnek külön jogszabályban meghatározott mértékű fenntartási díjat kell fizetnie. Ennek mértékéről nem az Országgyűlés dönt, azaz egy kitöltetlen biankó csekket nyújtunk át a végrehajtó hatal om számára. Ugyanakkor érzem, hogy nagyon sok dolog függ ennek a fenntartási díjnak a mértékétől, azaz véleményünket és igényeinket jelezni kell akkor is, ha ennek a konkrét összegnek a meghatározását nem is tekintjük a feladatunknak. Egyik képviselőtársam annak a véleménynek adott hangot, hogy az évi 30 ezer forintos megújítási díj alacsony, azaz bátorítani kellene a hatóságokat egy jelentősebb, akár tízszeres mértékű díjtétel emelésére is. Véleménye szerint a piacot uraló multinacionális cégek számára nem gond ennek az összegnek a megfizetése, és ily módon is csökkenthetnénk a növény- és talajvédelemmel foglalkozó hatóságok anyagi gondjait. Én azoknak a szakembereknek a véleményéhez állok közelebb, akik úgy érzik, hogy a termékfenntartási díjak jelentős me gemelése épp a piacot ma uraló cégek érdeke, hiszen ily módon állami segédlettel is meggátolhatják a kisebb tőkeerejű termékforgalmazók bejutását a növényvédő szerek piacára. Nem tartjuk egészségesnek az áremelkedés veszélyét hordozó monopolhelyzeteket a m ai piacon, azaz éppen az elfogadható és szerény szinten tartott termékfenntartási díjak reményében fogadom el a végrehajtó hatalomnak nyújtott biankó csekket ebben a paragrafusban. Ültetvényeiket, vetéseiket permetező gazdák gyakori panasza, hogy valamely bevált szer hatóanyagtartalma több év alatt fokozatosan lecsökken, azaz a termék egyre inkább megbízhatatlan védőszerré válik. A burkolt áremelésnek ez egy megszokott formája volt, amikor a termék elnevezése megmaradt, de annak hatóanyagtartalma mérséklő dött. A 16. § rendelkezéseit, amelyek arról intézkednek, hogy a minisztérium milyen esetekben vonja vissza a növényvédő szer forgalmazásának az engedélyét, javasoljuk kiegészíteni azzal az esettel is, amikor az engedélyes eltér a korábban engedélyezett hat óanyagtartalomtól, és nem értünk egyet azzal a kiskapuval, amit ilyen esetekben a 29. § felkínál, azaz a központi szolgálat döntésére bízza a további forgalmazás engedélyezését. A 33. § szabályozza a növényvédő szerek árusítását. Bár jómagam a fokozott ál lami szigor híve vagyok, egy ponton túlzottan szigorúnak ítélem a törvényjavaslatot. Nem értek egyet azzal, hogy önkiszolgáló rendszerben ne lehessen növényvédő szereket árusítani. Ma a gazdaboltok, növényvédő szereket is árusító barkácsáruházak, borászati szaküzletek túlnyomó többsége önkiszolgáló rendszerben működik, azaz felesleges terhet róna rájuk egy ilyen tilalom. Félő, hogy több szaküzlet inkább nem árulna ilyen szereket, csakhogy ne kelljen átalakítani a jelenlegi üzlet önkiszolgálásra kialakított szerkezetét. Legfeljebb azt tudom elfogadni, hogy különlegesen erős mérgek kiadását az üzletvezető vagy a helyettese engedélyezze, de az ilyen esetek nyilván a megszokott növényvédőszervásárlásoknak csak egy csekély hányadára vonatkoznának. A törvényjavas lat indoklással foglalkozó része ugyan utal arra, hogy a 33. §ra vonatkozó végrehajtási utasítás részletesebben szabályozza majd az árusítás feltételeit, de úgy gondolom, ha az Országgyűlés kategorikusan megtiltja a növényvédő szerek önkiszolgáló rendszer ben történő árusítását, akkor ezt a tilalmat már nem lehet fellazítani egy alacsonyabb rangú jogszabállyal. A 45. § előírja, hogy a termelő köteles a védekezés helye szerint illetékes jegyzőnek legkésőbb a védekezés megkezdését megelőző munkanap 9 órájáig írásban bejelenteni a vegyszeres kezelés tervezett helyét, megkezdésének és befejezésének a várható időpontját, valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer megnevezését. Külterületen és nagyüzemi tábláknál a háziméhek védelme érdekében indokolt ez az e lőírás, de települések belterületén, úgy vélem, nem. A kiskerttulajdonosok
