Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
78 A Hildudvar az irgalmas rendi kórház működését elősegítő Marczibányi Alapítvány tulajdonát képezte, közvetlenül is folyt benne gyógyító tevékenység, és így átadása az irgalmas rend rész ére véleményem szerint a törvényi előírásnak megfelel, és én változatlanul támogatom, a frakcióm nevében is támogatom a beterjesztett törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képvis elő úr. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásomat azzal kezdtem, hogy remélem, senki nem érti félre. Meglehetősen arcátlan megnyilvánulásnak tartom Homa képviselő úr mondanivalóját, miközben világosan elmondtam, hogy mit indítványozunk Donáth képviselőtársammal, ami egyáltalán nem a megállapodás felülírását jelenti! Arra hívtam fel a figyelmet, hogy ez a törvényjavaslat mivel, hogyan függ össze, és azt kértem, azt javasoltam, hogy a birtokba adásig számos feltételrendszert biztosítani kell, erre pedig időt kell hagyni mind az államnak, mind pedig az irgalmas rendnek. Mert ha valaki az irgalmas rend eddigi tevékenységét áttekinti, éppen az egészségügyi tevékenységét - az összes többivel nem akarok foglalkozni , akkor az bizony arra a következtetésre jut, hogy bizonyos időt szükséges hagyni arra, hogy technikailag, személyzetileg, egyéb vonatkozásban felkészüljön arra, amit átvesz. Mé g egyszer mondom, Homa képviselőtársam: nem csupán épület átadásáról van szó, hanem funkcióátadásról is, amiről nyilvánvalóan a műemlékvédelmi törvény nem szólhat. Senki nem mondta azt, hogy felül kell írni a Szentszékkel kötött megállapodást, ilyen el nem hangzott ebben a Házban! Ön föláll rögtön a hozzászólásom után, és nekem tulajdonít olyan mondanivalót, amit én nem mondtam! Nagyon durva dolog ez akkor, amikor én igyekeztem nagyon árnyaltan, nagyon finoman ráirányítani a figyelmet arra, hogy akkor, amik or ilyen fajsúlyos kérdésről döntünk, még mire legyünk tekintettel! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP. ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először, reagálva Keller képviselő úr irgalmas rendet védelmező szavaira és az egészségügyben kifejtett szakmai véleményére, jelezzem, hogy az eddig elhangzottak olyan benyomás t keltettek, feltehetően nemcsak bennem, hanem a tisztelt hallgatókban is, hogy itt a sötét klerikális reakció ismét aljas csínytevésekre készül (Derültség.) , és ez ellen kell megvédeni az egész országot s a betegeket is. Majd később kitérek arra, hogy ez miért mulatságos számomra, és én ezzel nem sértegetni akarom Keller képviselő urat, hanem megfejtettem a mondanivalóját: ez volt benne. A tárgyalt 2060. számú törvényjavaslat - amelynek három paragrafusából a másodikhoz kívánok szólni - a nemzeti kulturáli s örökség új miniszterének első beterjesztett javaslata. Pár sor - rövid, mint egy hosszú úthoz mért sorompó rúdja. A hosszú út köveit 1529ben kezdték lerakni, amikor Istenes Szent János, Portugália, Montemor városának szülötte fogadást tett, fogadalmat a rra, hogy Istent az ő szegényeinek gondozása által szolgálni fogja. Ezt követően Granadában házat bérelt, ebbe szegény sorsú betegeket vett föl, és őket összekéregetett alamizsnából ápolta. 1550ben bekövetkezett halála után a köré csoportosult segítőket - régi magyarul: társulatát - hatalmas pártfogók annyira felkarolták, hogy az irgalmas barátok vagy mizerikordiánusok nemsokára Madridban, Cordobában, más városokban és Portugália határain túl is alapíthattak kórházakat. V. Pius pápa 1572ben a létszámában és áldásos tevékenységében jelentősen kiterjedt társulatot megerősítette és szerzetesrenddé emelte.
