Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
79 Magyarországra Szelepcsényi György prímás hozta be őket 1696ban; talán emlékeznek, hogy e dátum milyen időszakot követően érthető. Első kórházukat Pozsonyb an rendezte be számukra, majd kétszáz év elteltével, a millenniumi években már tizennégy kórházuk volt hazánkban a következő helyeken: Budapesten a budai oldalon, Pozsonyban két kórház, továbbá Eger, SzepesVáralja, Temesvár, Zágráb, Pápa, Nagyvárad, Vác, Pécs, Kismarton, Szakolca és Szatmár városokban. 1892ben hivatalos adatok szerint kórházaikban 10 749 beteget ápoltak. Nem lehet kérdéses, hogy hozzájárulásuk a magyar egészségügy felépítéséhez, etikai normáinak formálódásához felbecsülhetetlen értékű. A több évszázadon át épített útra 1951ben került értelmetlen és esztelen sorompó, amikor az államosításnak gúnyolt rablás keretében, a hatalmat szovjet fegyveres támogatással bitorló kommunisták (Dr. Hende Csaba tapsol.) az irgalmas rend tevékenységét is fe lszámolták, épületeiket természetesen - Kollár úr, ezt önnek is mondom - teljes felszerelésükkel együtt kisajátították... Kellert akartam mondani, elnézést kérek! (19.40) A jogállamhoz méltó állapot elérésnek reménye ezen a területen is 1991ben csillant f el, amikor a XXXII. törvény a volt egyházi tulajdonok helyzetének rendezéséről megszületett. Nem volt kétséges, hogy a végrehajtás számos objektív nehézségbe is ütközik majd, de a végrehajtással megbízottak a posztkommunista jogutódok késleltetési hatáskör ével és mohó zsákmányszerzési ötleteivel túlságosan is jóhiszeműen számoltak. Ugyanis már kilencedik éve zajlik részben nyilvánosan, részben a háttérben az ORFI és az irgalmas rend képviselői között a küzdelem az irgalmas rend 1951ben államosított ingatla njainak visszaadása ügyében. Az ORFI főépületében dolgozó orvosi kar, a kar, évekkel ezelőtt 22 orvos aláírásával állást foglalt a kérdésben, tisztelt Keller úr, elkötelezve magát az irgalmasok mellett! Az egyházi ingatlanok visszaadását az Országgyűlés a már említett törvényben szabályozta, melynek alapján kormányhatározat született a rend jogos tulajdonának, a Budapest, Frankel Leó utca 1719., valamint a Frankel Leó utca 54. számú ingatlanok visszaszolgáltatását illetően. Ennek a kormányhatározatnak a me gvalósulását az intézet jelenlegi vezetése azóta eredményesen hátráltatja. A szétválás időpontjaként az intézet dolgozóival először a 2000. január 1jei dátumot közölték, majd ez a határidő 2000. márciusáprilisra tolódott, az 1999. november 23án a kórház ban megtartott osztályvezetői értekezleten pedig már a nyarat jelölték meg a Budai Konvent Kórház működésének kezdeteként. A mind ez ideig eredménytelen és méltatlan csatározás számos kedvezőtlen következménnyel jár. Ezek közül: az intézeten belül tapaszta lható feszültség, a szándékosan szított, itt a parlamentben is szított félelmek, a jövőt illető egzisztenciális bizonytalanság árt a betegellátó tevékenységnek és árt a személyzetnek. Az időhúzás a minisztérium és az irgalmas rend növekvő presztízsvesztesé gét idézi elő, mert olyan látszatot kelt, mintha szakmai bizonytalanságon alapuló döntésképtelenség magyarázná ezt az időhúzást, és a magyar reumatológia személyektől független jövőjének kialakítása helyett rövid távú, személyes érdekek érvényesülése gátol ná a kormányhatározat végrehajtását. Egy rövid percre, engedjék meg, itt kell kitérnem Kósáné dr. Kovács Magda bizottsági elnök, képviselőtársunk által jegyzett és Donáth László képviselő úr, valamint Keller László előadásában tolmácsolt MSZPs bizottsági kisebbségi véleményre is. Ebben az a párt kérdőjelezi meg a Hildudvar tulajdoni hovatartozását, nevezetesen az irgalmas rendhez tartozását, amely az előző kormányzati ciklusban maga vette fel a HildCsászárépületet a visszaadandó ingatlanok listájára. Ne m visszaadható, tisztelt képviselőtársaim, hanem visszaadandó ingatlanok közé, nyilván "nem véletlenül" - hogy kedvenc lapjukból idézzek. Ez vagy mulatságos feledékenység, vagy ismét annak a jele, hogy a baloldali ellenzék padsoraiban szívesen mellőzik a K RESZ szabályait, amikor azok éppen rájuk nézve kényelmetlenek az útirány vagy a haladás tempójának meghatározása tekintetében.