Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 1 (123. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
748 Pedig a magyar hajózási vállalkozások rendkívül kevés védelmet kaptak a DunaMajnaRajnacsatorna megnyitása óta ide tódult külföldi p artikuláris hajózási társaságokkal szemben. A nyugateurópai országok belső preferenciákkal, olyan erővel támogatják a belvízi áruszállítási vállalkozásokat, amelyekkel szemben ilyen törvényi háttérrel a magyar hajózás jelen pillanatban nem tudja felvenni a versenyt. További jelentős probléma, hogy a törvény kevés védelmet biztosít azzal kapcsolatban, hogy a külföldi tulajdonban lévő hajók vagy hajóstársaságok különböző cikkelyek kijátszásával magyar lobogó alá hozhassanak olyan hajókat, amelyek döntően kül földi hajózási társaságok érdekeit szolgálják. Ezért a magyar jogalkotásban is figyelemmel kell lenni azokra a protekcionista intézkedéseket elősegítő szabályokra, amelyek konformak az EUszabályokkal, de érvényre juttatják a magyar érdeket, és nem eredmén yeznek hátrányos megkülönböztetést a külföldiekkel szemben. A hajózás rendkívül szerteágazó, sokoldalú, jellemzően nemzetközi jellegű tevékenység. Hogy érzékeltessem, például képzeljünk el egy reális forgalmi helyzetet: német hajóosztályozó társaság előírá sai szerint, szlovák hajógyárban épült, Hollandiában lajstromozott, tehát holland lobogó alatt közlekedő, vegyesvállalat tulajdonában lévő, több nemzetiségű személyzettel ellátott belvízi önjáró hajó, amely magyar exportot szállít a DunaMajnaRajnacsator nán, rotterdami szakaszán, Rotterdamban pedig tengeri hajóba átrakással a tengerentúlra szállítják el. Ezen sajátosságoknak természetszerűleg a jogi szabályozásban is meg kell nyilvánulniuk. A törvényjavaslat az 1973. évi VI. törvényhez képest a vízi közle kedés újabb elemeire terjeszti ki a szabályozás körét, például az állam és az önkormányzatok feladatai, révkalauz, felelősségbiztosítás, és sorolhatnám tovább. Ezek a változások anyagi konzekvenciákkal járó kötelmeket rónak az államra, a hajóstársaságokra és a révkalauzt illetően akár személyre szólóan is. Rendkívül fontos annak helyes megítélése, hogy ezek az anyagi konzekvenciák vállalhatóke a hajóstársaságok, illetve az állam részéről már most is, vagy csak hosszabb távon terhelhetők a hajózási érdekelt ekre. Mint a vezérszónoklatok során elhangzott, ez a törvényjavaslat különösen sok helyen szorul szövegmódosításra ahhoz, hogy legalább minimális szinten alkalmazható legyen a hajózási és a kikötői tevékenység szabályozására. Ennek megfelelően több helyen is éltünk módosítási javaslatainkkal, itt csak néhány példát emelnék ki. Az ENSZ az európai közlekedési kormányzatok kezdeményezésére 1992ben új víziútszabályozási rendszert vezetett be. Ezt az új osztályozási rendszert szakmai szempontból átvettük, és 1 993ban megtörtént a magyarországi víziúthálózat ENSZ szerinti osztályba sorolása. (13.50) Az osztályokba sorolás az adott vízi úton jellemzően közlekedhető hajók méretei alapján történik, és a víziútosztályokhoz meghatározott hajóútparaméterek, tehát mé lység, szélesség alapján - és hadd ne soroljam tovább. Ezek közül a legfontosabb, hogy a nemzetközi jelentőségű vízi út esetében minimálisan 2,5 méteres merülést, azaz legkevesebb 2,7 méteres vízmélységet kell biztosítani az év 240 napján. Arról, hogy a ví zi utakon az osztályba sorolásnak megfelelő víziútparamétereket biztosítani kell, vagyis a vízi utat az osztályára jellemző paraméterek szerint kell kiépíteni és fenntartani, ez idáig nem volt törvényi rendelkezés, így az osztályparaméterek gyakorlatilag csak ajánlásként funkcionálnak, és be nem tartásuk nem jár semmiféle következményekkel. A fentiek alól csak a Duna mint nemzetközi vízi út képez kivételt. A Dunán való hajózás rendjéről szóló belgrádi egyezmény, ennek 3. cikke a következőket tartalmazza: " A Duna menti államok kötelezik magukat arra, hogy a Dunaszakaszaikat mind a folyami, mind pedig megfelelő szakaszokon a tengeri hajók számára hajózható állapotban tartják, és elvégzik azokat a munkálatokat, amelyek a hajózás feltételeinek biztosítására és megjavításához szükségesek, a hajózást a Duna hajózási vonalain nem gátolják és nem akadályozzák."
