Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 1 (123. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
743 belátható időn belül, úgy tűnik, nem kerül sor. Ilyen esetben legalább a hajók bérletét kellene elős egíteni, nem megakadályozni. A 14. § a belföldiek által bérelt úszólétesítményeknek legfeljebb 60 napra engedélyezi a magyar lobogó alatti üzemeltetést, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tengeri áruforgalom területén a tulajdonlás után a bérlés lehetős égéből is kiszorulnak a hazai fuvarozók. Hatvan nap ugyanis nagyon rövid idő arra, hogy árut és visszárut több kikötő közbeiktatása révén szállítani lehessen. Legalább fél évre, de tapasztalt tengerjárók szerint inkább egyévi időtartamra kellene bejegyezte tni a bérelt úszólétesítményeket a lajstromba. A törvénytervezetet több olyan szakemberrel vitattuk meg, aki az elmúlt évtizedek meghatározó személyisége. Kisebb vitát váltott ki a hajózási szakemberek körében a 31. §nak az az előírása, hogy személyhajón és kompon a fedélzeti szolgálatot ellátó személyzet a munkáltató által biztosított egyenruhát köteles viselni. Teljesen egyetértek és egyetértünk az egyenruha viselését előíró törvényi rendelkezéssel, hiszen így bármely döntésnél egyértelmű a felelős szemé lye. Utalnom kell arra is, hogy a vészhelyzetre vonatkozó 30. § mentési sorrendet meghatározó előírásai akkor egyértelműek, ha a személyzet egyenruhát visel. A törvényjavaslat 42. és 43. §a részletesen foglalkozik az úszólétesítmény személyzetének szolgál ati idejével. Azzal egyet kell érteni, miszerint fontos hajózásbiztonsági követelmény az, hogy az úszólétesítmény személyzetének kimerültsége ne veszélyeztesse az élet- és vagyonbiztonságot. Az ezekben a paragrafusokban megfogalmazott munkaidőkorlátozások nemzetközi előírásokhoz és az Európai Unió belvízi hajózásra vonatkozó jogszabályaihoz igazodnak. Fontos megjegyezni ezeknek az előírásoknak a féloldalúságát ebben a formában, és fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet az ebből fakadó veszélyekre. Magyaror szágon nem a hajósok érdekei ellenében alakult ki a hajózási személyzet hosszú nyári munkaideje, hanem éppen az érdekeik megvédése miatt. A nyáron vállalt többletmunka révén a személyzet előre ledolgozhatta a téli munkaidejét, így megtarthatta az állását. Jól járt a hajózási vállalat is, mert a hajó tulajdonságait több év alatt kiismerő személyzet és egymást jól ismerő munkahelyi kollektíva alakulhatott ki. És jól járt a téli fizetett állására a korábbi munkavégzése alapján jogosult személyzet is. A 42. és a 43. §ok úgy tiltják meg a személyzet korábbi, többletmunkavégzési lehetőségét, hogy nem nyújtanak garanciát a téli időszakra is fizetett munkaidőre. Ez nagy visszalépés a múlt szociális és munkajogi biztonságához képest, és komolyan veszélyeztetné a ha józás biztonságát is. Ha a hajózásban foglalkoztatottak télen jövedelem és elfoglaltság nélkül otthonmaradásra kényszerülnének, és tavasszal, a hajózási idény kezdetekor minden úszólétesítmény a szerencséjétől függően toborozna legénységet, akkor megszűnne az a korábbi helyzet, hogy a hajó tulajdonságait régóta jól kiismerő személyzet van szolgálatban; emellett a lazuló, évről évre megújulásra szoruló munkatársi kapcsolatok hátrányai is kiütköznének. Felhígulhat a személyzet is, hiszen főállásból idénymunká s tevékenység megbecsültségére süllyednének a hajózási szakmák. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezek a paragrafusok álszociális tartalmúak, azaz lényegesen több szociális és foglalkoztatási problémát okozhatnak, mint amennyi gondot látszólag megoldanak. Ezek et a megszorító jellegű előírásokat csak olyan megkötésekkel fogadhatjuk el, hogy ne kerülhessen veszélybe a hajózási dolgozók eddigi éves foglalkoztatása. Ne mondhassa egyik hajótársaság sem, hogy az Országgyűlés új törvényei miatt ősszel el kell bocsátan ia a dolgozóit. Nem egyértelműek a révkalauzok jogosítványaira vonatkozó előírások sem. A 36. § egyértelműen leírja, hogy az úszólétesítmény vezetője felel a hajózás rendjének megtartásáért, az úszólétesítményeken lévő személyek és tárgyak biztonságáért és épségéért. Az 51. § viszont előírja, hogy a hajó vezetője köteles a révkalauz vezetésre vonatkozó utasításait követni. Utalni kellene arra, hogy a hajólétesítmény vezetőjének a felelőssége révkalauzi vezetés esetén csak korlátozott mértékű. A törvényjavas lat 45. §a részletesen foglalkozik a hajónapló vezetésének kötelezettségével. Ezeket az előírásokat két továbbival egészíteném ki a szakmai háttér javaslata alapján. A hajónapló
