Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ISTVÁN JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
71 1991. évi XXXII. törvény keretében, har madrészt pedig az igényt benyújtó betegápoló irgalmas rend működésének ismeretében. Más kérdés volt és nagyobb vitát váltott ki az 1. § kérdése, a Hajógyáriszigeten lévő, az aquincumi helytartói palotát rejtő ingatlan kérdése. A törvényjavaslat valóban me gjelöli, hogy ennek a területnek a neve, úgy szól a megjelölése, hogy "az aquincumi helytartó palotájának maradványa" - ez az ingatlan megnevezése. A környezetvédelmi bizottság biztosítottnak látja ezen megnevezés alapján a megváltoztatott helyrajzi számú és kisebb területű, valóban kezelhető méretű, racionális méretű ingatlanon a műemlékvédelem helyzetét a palota, a palota maradványainak kérdésében. (19.00) Viszont a környezetvédelmi bizottság nemcsak a nevében szereplő környezetvédelem feltételeit vizsgál ja, hanem a természetvédelem és a tájvédelem kérdéseit is. Ez utóbbi, a tájvédelem kérdése miatt a bizottság nem találta a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Nem találta alkalmasnak, mégpedig amiatt, mert a kormány jelen lévő képviselője nem t udott bővebb felvilágosítással szolgálni arról, hogy a megosztott ingatlan, fogalmazzunk így, maradék része milyen sorsa fog kerülni, az ÁPV Rt. milyen célt kíván ezzel a maradék ingatlannal megvalósítani, s amennyiben eladásra kerül, azon milyen építkezés ek valósulhatnak meg. De ez még mind hagyján! A képviselő nem tudott nyilatkozni arról, hogy a III. kerület rendezési, illetve településszerkezeti terveiben milyen építési módok lehetnek, illetve egyáltalán milyen hasznosítási formája képzelhető el ezen ma radék területeknek. Bár a régészeti védelem továbbra is biztosított, azt hiszem, azt senkinek nem kell magyarázni, hogy ha egy építési engedély egyszer valahol létezik, ott az építők a régészeti emlékek megbecsülését, feltárását eléggé háttérbe szorítják, hiszen akkor az építkezés, a beruházás áll. Ez a bizottságban komoly aggályokat vetett fel, emiatt a bizottság 5 nemmel és 8 tartózkodással a törvényjavaslatot nem találta általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót István Józsefnek, az emberi jogi bizottság előadójának. ISTVÁN JÓZSEF , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A műemlékvédelemről szóló, 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló T/2060. számú törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2000. február 2án meg vitatta. A bizottság többsége egyetértett az előterjesztő képviselőjével abban, hogy szükséges a hatályos jogszabályok, az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság között létrejött megállapodást kihirdető törvény és az annak alapján elfogadott kormányren delet, valamint a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1999. évi XXXII. törvény közötti ellentmondás feloldása. A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény 27. § (1) bekez dése e) pontja értelmében a kormány felhatalmazást kapott az állami tulajdonból ki nem adható műemlékeknek a törvény mellékletében megállapított listája felülvizsgálatára, és szükség szerint, de legalább évente egy alkalommal javaslatot tesz a melléklet mó dosítására. A bizottság többsége azzal is egyetértett, hogy a Hildudvar addig nem adható ki állami tulajdonból, amíg a műemlékvédelemről szóló törvény mellékletét képező listán szerepel, így indokolt a mellékletből az ingatlant kivenni. A bizottság többsé ge azzal is egyetértett, hogy a listáról való levétel nem jelenti a Hildudvar műemléki védelmének megszűnését vagy megváltozását, hiszen a műemlékvédelmi szabályok a nem állami és ez esetben a leendő egyházi tulajdonost is kötelezik.
