Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 29 (122. szám) - Lázár Mózes (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Mi történik a Villamosenergia-ipari Foglalkoztatási Alap körül, avagy fizessen a szerencsétlen örökös?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÁZÁR MÓZES (Fidesz):
616 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Bogár László államtitkár ú r válaszol; megadom a szót. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt képviselő Úr! Örömmel tájékoztathatom arról, hogy az előző kormány ön által is vázolt mintegy hároméves késlekedésével s zemben '98ban a hivatalba lépő új kormány azonnal megkezdte a megállapodás teljesítését, noha valóban nem volt könnyű helyzetben, minden ellenkező híreszteléssel szemben. A továbbiakban a folyamat egyes részleteiről szeretnék röviden szólni. Mivel a megál lapodás előírta, hogy a támogatások kifizetésének lebonyolítására a szakszervezeteknek ágazati önsegélyező pénztárakat kell létrehozni, elsődlegesen a pénztárak megalakítására került sor a szakszervezetek részéről. '98 második felében alakultak meg ezek a pénztárak, megalakulásukkal összefüggésben a technikai feltételek megteremtése érdekében az ÁPV Rt. '98 kora őszén 86 millió forintot utalt át ebből a bizonyos alapból a megállapodás alapján. Ezen túlmenően évente sor került a két ágazati önsegélyező pénzt ár működési alapjának feltöltésére a keretösszeg terhére. Ennek keretében a két említett szakszervezet '98ban 27 milliós, '99ben pedig 46 milliós összeget kapott az ÁPV Rt.től a privatizációs tartalékból. '98 októberében megalakult az a tárcaközi bizott ság is, amely a megállapodás értelmében a szakszervezetek javaslatának figyelembevételével javaslatot tesz a pénzügyminiszternek, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek az önsegélyező pénztárak által feldolgozott támogatási kérelmekben igén yelt összegek kifizetésének jóváhagyására. '99ben megkezdődött a volt munkavállalók konkrét támogatási kérelmeinek feldolgozása az önsegélyező pénztárakban. A szakszervezetek két alkalommal nyújtottak be javaslatot a tárcaközi bizottsághoz: '99 május végé n, illetve novemberben. Az első csomagban szereplő kérelmek teljesítésére a tárcaközi bizottság javaslata alapján a pénzügyminiszter, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a VDSZSZ Önsegélyező Pénztár részére több mint 100 millió forintot, a VDSZ Önsegélyező Pénztár részére pedig 68 millió forint kifizetését hagyta jóvá. A második csomagban szereplő kérelmek teljesítésére a VDSZSZ részére mintegy 760 millió forintos összeg, a VDSZ részére pedig több mint 400 millió forintos összeg került átuta lásra az ÁPV Rt. részéről '99 decemberében. Ezzel egyidejűleg jóváhagyásra került a segélypénztárak működési alapjának 2000. évi feltöltésére fordítható összeg is; a VDSZSZ esetében mintegy 30 millió forintról, a VDSZ Önsegélyező Pénztárában pedig körülbel ül 2829 millió forintról van szó. A támogatások kifizetése tehát '99ben megkezdődött, és jelenleg a kérelmek feldolgozásának ütemében folyamatosnak mondható. Ez ideig több mint 3000 fő kérelmének teljesítése történt meg. A kérelmek következő csomagjának benyújtása a tárcaközi bizottsághoz ez év áprilisában, illetve májusában várható. Vagyis - ahogy a bevezetőben is jeleztem önnek - a kormány a megállapodás rendelkezéseinek végre érvényt szerez, megkezdte és ütemesen folytatja a munkavállalók támogatását. Köszönöm figyelmét, és kérem válaszom elfogadását. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadjae az államtitkár úr válaszát. LÁZÁR MÓZES (Fidesz) : Tisztelt államtitkár Úr! Elsődlegesen a munkavállalók szempontjait figye lembe véve válaszát elfogadom. Helyes az, hogy jogkövető magatartással a kormány feltölti ezeket az önsegélyező pénztárakat, és nem újabb megállapodásokkal hitegeti a munkavállalókat, mint ahogy ez az előző kormány részéről történt. Egyébként szerintem a v illamos szektor rohamprivatizációja a Hornkormány egyik legsúlyosabb hibája volt; nem számítottak a munkavállalók szempontjai, áron alul eladtunk egy nagyon értékes