Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 29 (122. szám) - Lázár Mózes (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Mi történik a Villamosenergia-ipari Foglalkoztatási Alap körül, avagy fizessen a szerencsétlen örökös?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÁZÁR MÓZES (Fidesz):
615 Mindezeket egybevéve a legfőbb ügyész úr válaszát elfogadom. (Taps az FKGP soraiban.) Lá zár Mózes (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Mi történik a Villamosenergiaipari Foglalkoztatási Alap körül, avagy fizessen a szerencsétlen örökös?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Lázár Mózes, a Fidesz ké pviselője, interpellációt nyújtott be a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez: "Mi történik a Villamosenergiaipari Foglalkoztatási Alap körül, avagy fizessen a szerencsétlen örökös?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. (14.30) LÁZÁR MÓZES (Fides z) : Tisztelt Ház! Tisztelt államtitkár Úr! 1995 júliusában született egy megállapodás a Hornkormány privatizációért felelős minisztere, valamint a reprezentatív villamosszakszervezet és a bányászszakszervezet között. Ennek a megállapodá snak a 2.1. pontja rögzítette, hogy a privatizációs bevételek 5 százaléka a Villamosenergiaipari Foglalkoztatási Alapba kerül. Ez az összeg lett volna hivatott segíteni azokat a munkavállalókat, akik a magánosítást követően elvesztik munkahelyüket, vagy á tmenetileg rossz helyzetbe kerülnek. '96 elején arról szóltak a híradások, hogy több száz milliárd, egyes vélemények szerint 400 milliárd forintos bevétel származott az energiaszektor gyors és nagyarányú eladásából. Kínosan ügyelt mindenki arra, hogy a pon tos összeg ne hangozzék el, de azért egyfajta elismerést be lehessen gyűjteni. Áron alul eladni értékes dolgokat persze a legkönnyebb és a leggyorsabb. Ezt követően éles vita kezdődött a szocialistaliberális kormány és a hozzájuk egyébként történelmi okok , valamint baráti szálak miatt is közelálló szakszervezetek között, mert a megállapodás szerinti összegből a Hornkormány semmit nem fizetett ki. Megállapodás ide, megállapodás oda, barátság ide, barátság oda, parlamenti azonos padsor ide, parlamenti azono s padsor oda, a privatizáció miatt átmenetileg rossz helyzetbe került munkavállalók megsegítése egész egyszerűen nem volt szempont. Ebből a hatalmas összegből jó lett volna valamennyit magára az energiaszektorra is áldozni; egyetlen fillér sem került vissz a, és most a korszerűsítést, a struktúra átalakítását más forrásból kell megoldani. De térjünk vissza a Foglalkoztatási Alaphoz! A Villamosipari Szakszervezet sztrájkot is kilátásba helyezett, mert mégiscsak arcátlanság, hogy van egy érvényes megállapodás, és tele a kassza is. Súlyosan, nagyon fontos más területekre kell az összeg - ilyen és ehhez hasonló igen megalapozott válaszokat kaptak a munkavállalók. Kéthárom évig csak vita folyt, pénz nem. Majd 1998. május 8án, a parlamenti választások előtt két n appal egy újabb megállapodás született az előző végrehajtásáról, melyet a sorban következő privatizációs miniszter és a pénzügyminiszter írt alá a Hornkormány részéről. A pénzről három év eltelte után persze még mindig csak virtuális értelemben lehetett b eszélni, így a biankó csekk kötelezettje az új kormány lett. Ezt is jelentette tehát a jól ismert mondat: önök nagyon jó helyzetben vették át a kormányzást. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha rossz helyzetben történik meg a kormányváltás. Tisztelt miniszter Úr! Tisztelt államtitkár Úr! Történte valami ebben az ügyben? Sikerülte valamit tenni a villamos szektor munkavállalóiért? Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
