Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 10 (119. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FRITZ PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
444 ez így van, akkor ez a törvény miért nem perspektivikusabb egy kicsit, miért nem fejlesztéscentrikus legalább egy kicsit? Ha ez így van, akkor ez a törvény miért nem próbálja figyelembe ve nni azt, hogy építeni kellene ennek az ágazatnak a gazdaságélénkítő hatására is? Úgy néz ki, hogy ez a törvényjavaslat nem egy későbbi állapotra való felkészülést tűz a zászlajára, hanem valójában hibernálja a jelenlegi állapotot, ahol pedig nyit, ott a ma gyar hajózás ellenében hat. A törvényjavaslat bizottsági vitája során arról kellett meggyőződnünk, hogy a tervezet vagy nem ment keresztül megfelelő szakmai vitán, vagy az ott született véleményeket nagyobb részben mellőzték. Pedig utalni kell arra, hogy a hajózási és kikötői tevékenység egy törvényben történő szabályozása komoly aggályokat vet fel. A tevékenységek érintkezési pontjainál sokkal erősebbnek látszik a különbözőség. A kikötők ipari, szolgáltató és logisztikai jellege, kapcsolatuk más közlekedés i ágazatokkal megérné, hogy annak megoldását külön törvényi szabályozásban oldjuk meg, hiszen országos közforgalmú kikötővé az a közforgalmú kikötő minősíthető, melynek közúti és vasúti áruforgalmi kapcsolata is van, mégsem merült fel, hogy a közúti vagy v asúti közlekedés jogszabályai rendelkezzenek a kikötőkről; ad absurdum: vagy a kikötőkről is szóló jelen törvénytervezet szabályozná a közúti és vasúti közlekedést. A vízi közlekedésről szóló törvénynek a kikötő ket csak annyiban kellene érintenie, amennyiben ahhoz kapcsolódnak. Abban viszont igen, mert tarthatatlan, hogy e korábbi rossz szabályozást - nevezetesen a kikötőkhöz tartozó vízfelület leválasztását - a javaslat fenntartja. Ez más közlekedési ágazatoknál elképzelhetetlen lenne. Akkor miért van ez ebben a törvényben így? A nemzetközi vízi út éppen olyan kontinentális közlekedési folyosó, mint az arra kijelölt közúti, vasúti vagy légi folyosó. A kikötők éppen olyan országkapuk ezeken a folyosókon, mint a tö bbi közlekedési ágazat fogadóállomásai. Akkor viszont a kikötők éppen olyan fontosak is az országkép szempontjából, gazdasági szempontból, megjelenésükben, felszereltségükben, szolgáltatásaikban és minőségükben egyaránt. Mindez megérdemelne egy átgondoltab b törvényi szabályozást külön. Ugyancsak tarthatatlannak ítéljük, hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően konzerválja az elsőfokon eljáró hajózási hatóság rendkívül széles mérlegelési jogosítványait, és nem tesz lépéseket a hatósági feladatok ésszerű öss zevonására, például a hajózási és vízügyi hatósággal összefüggő feladatoknál. A másik oldalról az állami szerepvállalás rendkívül haloványra sikeredett, mint ahogy azt Kiss Andor képviselő úr is bizottsági előadóként már megfogalmazta. A javaslat általános ságban határozza meg az állam feladatait a hajózás és ezen belül az állami hajózás támogatásában. A törvényben megfogalmazott támogatás csak elvi szinten jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ez alapján a hajózási és a hajózáshoz kapcsolódó tevékenységek dotá lását, illetve szubvencionálását az állam konkrétan nem kívánja felvállalni, pedig a magyar hajózási vállalkozások rendkívül kevés védelmet kapnak a DunaMajnaRajnacsatorna megnyitása óta idetódult külföldi partikuláris hajózásokkal szemben. A nyugateur ópai országok belső preferenciákkal olyan erővel támogatják a belvízi áruszállítási vállalkozásokat, amelyekkel szemben jelen pillanatban a magyar hajózás nem tudja felvenni a versenyt ilyen törvényi háttérrel. További jelentős probléma, hogy a törvény kev és védelmet biztosít azzal kapcsolatban, hogy a külföldi tulajdonban lévő hajók vagy hajóstársaságok különböző cikkelyek kijátszásával magyar lobogó alá hozhassanak olyan hajókat, melyek döntően a külföldi hajózási társaságok érdekeit szolgálják. Ezért a m agyar jogalkotásban is figyelemmel kell lenni azokra a protekcionista intézkedéseket elősegítő szabályokra, melyek konformak az EUszabályokkal, de érvényre juttatják a magyar érdekeket, és nem eredményeznek hátrányos megkülönböztetést a külföldiekkel szem ben. Bár a törvényjavaslat hangsúlyozza keret jellegét, alkalmazási oldalról aggályosnak tartjuk, hogy a kormány 7, a minisztériumok pedig 28 további rendelet megalkotására nyertek felhatalmazást. Ha figyelemmel vagyunk arra is, hogy megközelítőleg azonos mennyiségű jogszabály szűnik meg
