Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 15 (149. szám) - "Hogyan lehet gyorsan és mégis tisztességesen autópályát építeni Magyarországon?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3640 akkor még a belső államadósságot nem is számszerűsítettük, azt se tudtuk, hogy milyen helyzetben vagyunk. Nyilván ugyanúgy, ahogy a gazdaság egyéb területén, itt is a legnagyobb problémát a tőkehiány, a forráshiány jelentette, ezért nem nagyon adódott más választás az akkori kormánynak, mint hogy az autópályaépítést mint stratégiailag kifejezetten fontos ügy et koncesszió keretében próbálja megvalósítani és építeni. Arra, hogy eleve rossz volte ez a döntés, vagy a koncesszió önmagában mint eljárás, vagy mint megvalósítási technika rossze, azt mondhatjuk, hogy nem, hiszen NyugatEurópában számos példa van arr a, hogy ilyen módon komoly nagyberuházások valósulnak meg, mindenkinek a javát szolgálják, és mindenki jól jár. Sajnos, a mi helyzetünk egészen más volt, sajnos az akkori körülmények mások voltak, most már így utólag visszatekintve azt mondhatjuk, hogy ebb ől az egész történetből egyvalaki járt biztosan igazolhatóan jól, ezek a koncesszorok voltak. Hiszen a tőkehiány, amely a magyar kormányt sújtotta, jellemezte azokat is, akik a koncessziót vállalták, drágább hitelekből építették az akkori autópályákat, min t amilyeneket az állam fel tudott volna venni, és ráadásul ezek mögé a drága hitelek mögé kormánygaranciát kellett rakni, amelynek a következményei meglehetősen súlyosak voltak. 1997re teljesen világos lett, hogy itt már nem feltételezések és kitalációk v annak, hiszen 1997ben napvilágot látott egy KEIjelentés, amely egyértelműen arról beszélt, és úgy foglalt állást, hogy bizony, ha állami beruházásban valósult volna meg az autópályaépítés, akkor annak lényegesen több előnye és sokkal kevesebb hátránya l ett volna, mint amilyen a koncessziós változat volt. A minket követő kormány követte a koncesszió gyakorlatát. Közös hibákat követett el az előző kormányzat, az azt követő kormányzat és az egész magyar döntéshozatali mechanizmus, hiszen meg tudtuk építeni Európa egyik legdrágább autópályarendszerét, bekerülési költségeit tekintve, átlagban majdnem 1,6 milliárd forint volt ez kilométerenként, és amikor ezt megépítettük, ez, mondjuk, róható a mi kormányunk, az MDF vezette kormány nyakára vagy hibájául, utána meg tudtuk állapítani Európa messze legdrágább autópályahasználati díjait, aminek a csúcsa 32 forint volt kilométerenként. Csak megjegyzem, hogy Európában ebben az időben Görögországban volt a legolcsóbb az autópályadíj, 2,8 forint volt kilométerenként, és a legdrágább Franciaországban, ez is csak 12,8 forintba került, tehát több mint 2,5szerese volt a legdrágább európainak a hazai autópályadíj. Azt gondolom, hogy ezek után a polgári kormány döntése, hogy ezen a rendszeren, ezen a kivitelezési vagy megva lósítási rendszeren változtatni kell, teljesen jogos és teljesen ésszerű volt. Azt gondolom, hogy ez a két esztendő, amely idáig eltelt, az útkeresés két esztendeje volt, hiszen valamit kellett találni a régi rendszerek felváltására, és az a most vázolt gy orsforgalmi útépítési tízéves program, annak a költségvetési háttere, financiális háttere, annak a megteremtése, a kivitelezés, a lebonyolítás megszervezése a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadható és támogatandó, hiszen részbeni állami szerepvállalása egy olyan konstrukciót igyekszik megvalósítani, amelyben, remélhetjük, mindenki jól fog járni. Elsősorban jól fognak járni azok, akiknek nem kell ilyen drága pénzen majd utazni az újonnan megépülő gyorsforgalmi utakon, másodsorban jól fognak járni azok a magyar vállalkozók, akik végre lehetőséghez juthatnak az új konstrukcióban ahhoz, hogy autópályát építsenek. Én nem tudok olyan esetről, hogy akár Olaszországban, akár Ausztriában, akár Franciaországban, ha meghirdettek egyegy pályázatot, vagy autópályát építettek, akkor azt ne honi cégekkel végeztették volna el. Én nem tudom, hogy Olaszországban építette már osztrák cég, és Franciaországban görög cég, nem hiszem, mert az általános gyakorlat, hogy hazai kivitelezőkkel valósíttatják meg ezeket a nagyberuhá zásokat. Egyébként nem lennék én ellene annak, hogy külföldiek is induljanak itt, mint ahogy eddig is megtették, hiszen zömében francia és osztrák cégek vettek részt az autópályaépítésben. Abban az esetben ezt el tudnánk fogadni, ha a mi cégeink, a mi mag yar cégeink hasonló eséllyel és lehetőségekkel pályáznának nyugateurópai kiírások esetében, de már maga a kiírás is általában úgy fogalmazódik meg, hogy ezek a cégek ki vannak zárva.
