Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a fegyveres erők részletes bontású létszámáról szóló 124/1997. (XII.18.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat eg... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MOLNÁR JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
3475 És ébresztő nekünk, képviselőknek azért, mert most egy olyan országgyűlési határozati javaslat van az asztalunkon, amely látszólag hibátlan. Hibátlan, hiszen az ellenzéki pártok együttműk ödésével alakult ki, hibátlan - mondhatom én - látszólag, hiszen ez az országgyűlési határozati javaslat számos javaslatunkat szövegszerűen átvett, és hibátlan, mert külső szemlélő szakmai kritikáját ez az országgyűlési határozati javaslat bármikor kibírja és kiállja a próbát. Hibátlan, mert úgy tűnik, hogy a mögötte felsorakoztatott eszközrendszer elfogadható, és hibátlan azért, mert a polgári konzervatív kormány úgy gondolja, hogy az elkövetkezendő időszakban erre a területre nagyobb figyelmet kell fordít ani. Mi indokolja mégis, hogy így éjféltájban szót kérek, és jelzem, hogy a problémáimat szeretném elmondani? Nos az, hogy az elmúlt fél esztendőben a hatpárti tárgyalások során sikerült a haderőátalakítás trójai falovát összeraknunk. Egy olyan trójai fal ovat, amely kívülről mindenféle követelménynek megfelel, tán még nyeríteni is tud, és aki alkalmasint a hátsó fertályánál jár, azt fenékbe is fogja billenteni. Viszont ha megnézzük, hogyan is néz ki belülről ez a határozati javaslat, illetve az amögötti ré sz, milyen készültségi állapotban van ma a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium, bizonyos eszközrendszerek hogyan állnak rendelkezésre, akkor már problémáink támadnak. S akkor még nem beszéltem arról, hogy ennek az egyébként szép országgyűlési hat ározatnak az ürügyén hány olyan kérdés kerül be az átalakítás nagynagy rendszerébe, amely itt és most szükségtelen, nem célszerű, adott esetben akadályozza a rendszer működését. De fogalmazhatnék másképpen is, elképzelhetőnek tartom azt, hogy néhány ember személyes érdeke motiválja azt, hogy bizonyos kérdéskörök bekerüljenek a dologba. S ha már itt vagyok, akkor azt kell mondanom, hogy szép, szép a határozat, szép a trójai faló, de még így is hiányzik belőle néhány dolog, amiről most, az elmúlt másfél óráb an nem nagyon beszéltünk. Innen kezdeném. Kezdődik azzal, hogy ez a kormány elfogadott egy kormányprogramot, a kormányprogramban pedig egy hathónapos sorkatonai szolgálati kötelezettséget. Én pontosan tudom azt, hogy a parlament különböző politikai erői kö zött ebben a kérdésben van egy alapvető vita. No de van kérem egy kormányhatározat, amely azt mondja, hogy a kormányzati ciklus végére hat hónap lesz a sorkatonai szolgálat! Erről a hat hónapos sorkatonai szolgálatról és az ebből adódó mindennemű követelmé nyről sem az országgyűlési határozati javaslat, sem a honvédelmi bizottságnak - no így messziről - felmutatott szervezési intézkedések nem ejtenek szót. Be kellene vallani, hogy a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésének szándéka most félidőben elmúl t, az ötlet halálra ítéltetett, vagy pedig be kellene venni a határozati javaslatba, hiszen egy tíz évre szóló program kialakításán fáradozunk, amelyben két év múlva nem lehet azt gondolni, hogy hopp, van egy választási ígéretünk, amit még nem teljesítettü nk, nosza gyorsan rakjuk a rendszerbe, mert azt követően az a kitalált koherens működés, az a koherens átalakítás, ami megindulhatna, egészen bizonyosan törést fog szenvedni. Szerepel az országgyűlési határozati javaslatban - mert hiszen a politikai pártok többsége bele akarta venni , hogy történjen valami az önkéntes és hivatásos haderőre való áttérés kapcsán. Pontosan tudom, hogy ebben is van vita a parlamenti pártok között, de az országgyűlési határozati javaslat tervezetében ez szerepel. Ehhez képest a konkrét végrehajtásról szóló szervezési intézkedés második mondata arról szól, hogy az elkövetkezendő tíz évben csak a sorkatonai szolgálati kötelezettségen alapuló haderőben gondolkodunk. Szemfényvesztés az, ami történik, hiszen a megegyezés kedvéért a k ormány képviselői látszólag úgy csinálnak, mintha elfogadnák ezt a gyakorlatot, ugyanakkor eszük ágában sincs ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni és megtenni azt a nem nagyon szigorú kötelezettségvállalást, ami az országgyűlési határozati javaslatban sz erepel, hogy tudniillik meg kell alapozni az önkéntes és hivatásos haderőre történő áttérést. Nagyon nehéz lesz majd a folyamat kellős közepén ebben korrekciót végrehajtani, nagyon nehéz lesz ebben módosítani bizonyos elképzeléseket, ha most erről a kérdés ről nem beszélünk tisztán és őszintén.
