Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Bejelentés interpelláció visszavonásáról - Kuncze Gábor (SZDSZ) - a gazdasági miniszterhez - "A bányászati engedélyekről címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
3349 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, interp ellációt nyújtott be a gazdasági miniszterhez: "A bányászati engedélyekről" címmel. A képviselő urat illeti a szó. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Választókörzetem egyik településének, Szigetszentmiklósnak a gazdálkodóit súlyosan aggasztja az a probléma, amelyet most felvetek. A Magyar Bányászati Hivatal szolnoki bányakapitánysága egy 1999es határozatával kutatási engedélyt adott ki homok és kavics kutatására Szigetszentmiklós határában mintegy 4,3 négyzet kilométeres területre. A területen egyébként 38 aranykoronás földek találhatóak, több mint száz család tulajdonosként, illetve gazdálkodóként ebből a területből biztosítja megélhetését. Érthető tehát, hogy tiltakozó akciót szerveztek a kiadott engedély ell en. A Bányászati Hivatal a tiltakozások hatására először engedélyét visszavonta, majd egy bírósági eljárás közbejötte után az engedélyt megadta. A problémát alapvetően az okozza, hogy a Bányászati Hivatal vezetője 2040/99es számú határozatával megszüntett e a zárt területté minősítést az ország különböző helyein. Ezzel lényegében megszűnt az előkutatás, vagyis megszűnt a gazdasági, környezeti, természeti, ökológiai, régészeti és társadalmi hatások vizsgálata. Ennek aztán egyenes következménye, hogy azok, ak ik a kutatási engedélyről, majd később a bányászati jog kiadásáról döntenek, nem veszik figyelembe az érintett tulajdonosok szempontjait. A szigetszentmiklósi gazdák joggal tartanak attól, hogy a kutatást majd a bányatelek lefektetése, később a bányanyitás követi, ami egyszerűen megélhetési lehetőségeiket veszi el. A kutatásnak ugyanis más értelme nincs, mert nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy feltételezzük a végeredményt: a Csepelszigeten kavics található. Ehhez kár kutatni, ez ismert. Ha viszont nem a bányanyitás a végső cél, akkor felesleges a kutatás. Nyilvánvaló, hogy a kérdés jogi szabályozása ellentmondásos, rendezetlen. Kérdéseim ezért a következők: 1. Mit tett a minisztérium 1999 novembere óta, amikor a témát először fölvetettem a parlamentben, és amikor ígéretet tett a szabályozási problémák megoldására? 2. Mit kíván tenni a minisztérium annak érdekében, hogy hasonló esetekben érvényesüljenek mind a föld tulajdonosainak, mind pedig a földvédelemnek a szempontjai? 3. Milyen megoldást lát a minisz térium a konkrét ügyben keletkezett feszültségek feloldására? Tisztelt Államtitkár Úr! Várom válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére Glattfelder Béla gazdasági mi nisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnöknő. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Teljességgel méltánylandónak tartom az adott esetben is és általában is a fö ldtulajdonosok igényét, hogy maguk is beleszólhassanak abba, hogy földjüket igénybe veszike bányászati célra vagy sem. Akaratukat még akkor is méltányolni kell, ha csupán annyit kívánnak elérni, hogy a lehető legmagasabb árat kapják földjükért, ráadásul m ost pedig mezőgazdasági megélhetésükről van szó. Az ön által említett ügy kezdetei arra az időre nyúlnak vissza, amikor a helyi önkormányzat többségi tulajdonában álló bányavállalkozás közüzemi jogaira hivatkozva eljárást kezdeményezett a kifogásolt kutatá si engedély kiadása érdekében. Tekintettel a többségi önkormányzati tulajdonra, a kutatási engedély megszerzése így sokkal egyszerűbb volt, annak ellenére is, hogy sokakban felmerült a gyanú: az önkormányzat csak strómanként járt el a formailag kisebbségbe n levő külföldi
