Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat; valamint a külügyminiszter feladat- és hatáskörének a külgazdasági feladatokkal történő kiegészítésével összefüggésben szü... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3314 A munkanélküliek tartalékserege állandósult, a cégek pedig a versenyképes ség és a racionális foglalkoztatás kényszerét követve válogatnak, szelektálnak, mérlegelnek a munkaerőfelvételkor. A válogatás ma már más kritériumok mentén zajlik, mint korábban, mert a gazdaság igényeinek megfelelően megváltoztak a tudással és ismeretek kel kapcsolatos korábbi vélemények. Olyan dogmák látszottak és látszanak megdőlni, mint például, hogy: az iskolában szerzett tudás minden formája hasznosítható a munkaerőpiacon - nem igaz. Az iskolában megszerzett tudás és szakismeret elegendő az egész mun kás élet során - ez sem igaz. Végül, hogy a vezető pozíció, a hosszabb gyakorlati idő és a magasabb életkor egyenes arányban, lineárisan függenek össze. Azt láthatjuk tehát, hogy a munkaerőpiacon alapvető változások következtek be az elmúlt tíz évben, és e hhez a kormányzati struktúrának is igazodnia kell. A munkaerővel szemben támasztott igények differenciálódása és változása persze további kérdéseket vet fel, mert ezek alapvetően az iskolarendszer szerepével és megfelelőségével függenek össze. Ilyen kérdés például az, hogy az iskolarendszernek vállalnia kelle a gazdaságból jövő igények mind teljesebb kielégítését, vagy a kiszolgáló szerep helyett egy hosszabb távú jövőkép mentén orientáló funkciót is be kell töltenie. Ilyen kérdés ez is, hogy mennyiben ade kvát a mai iskolarendszer a gazdaság és társadalom felmerülő igényeinek kielégítésére. Gondoljunk arra, hogy iskolarendszerünk alapjaiban eléggé differenciálte ahhoz, hogy a megfelelő változatosságban képezze a gazdaság számára szükséges munkaerőt, létezn eke az alapképzés mellett kiegészítő, rövidebb képzési formák, amelyek átlépési és továbbfejlődési lehetőséget biztosítanak. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a regionális munkaerőfejlesztő és képző központok létrehozása és irányítása ettől kezdve az oktatási miniszter feladata lesz. Ez hosszú viták eredménye egyébként; korábban a Szociális és Családügyi Minisztériumban, még korábban a Munkaügyi Minisztériumban volt az egész szakképzési, munkaerőképzési rész, azután 1998ban a szakképzés külön helyettes államtitkári posztot kapott az Oktatási Minisztériumban, majd ennek folyamán most végre átkerült az Oktatási Minisztériumba a munkaerőfejlesztő, átképző központok egész rendszere is. Véleményem szerint az oktatási ágazat minden szegmensének egy minisztérium alá rendelése alapot jelent a tudás alapú társadalom kialakításához, hiszen ez egyszerre szolgálja a folyamatos, hatékony ellenőrzést, a rátekintést az óvodától lényegében a munkaerőpiacra való belépésig. Ezért mondjuk , hogy ezt a törvényjavaslatot, ennek a pontnak is minden egyes részét támogatja a Fideszfrakció. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Németh Zsolt ál lamtitkár úrnak. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Megragadnám a lehetőséget, hogy a még jelen lévő Lentner Csaba képviselő úrnak reagáljak, hiszen érdemi és fontos kérdéseket vetett fel a külgazdaság és a Külügyminisztérium kapcsolatának vonatkozásában. Először is, képviselő úr, egyetértek önnel abban, hogy itt alapvetően egy komoly stratégia megalkotása áll előttünk, hogy hogyan lehet hatékonyan egy magyar külkereskedelmi offenzívát megvalósítani, és valóban másodlagos, hogy ki a fő felelőse ennek - ez a jogszabály valóban egy technikai jellegű módosítás, ezért nem is érintette önön kívül más ezt a témát , és az igazi kérdés az, hogy miről fog szólni ez a stratégia, tehát hogy lesze szoftver. A technikai módosítás mögötti m otivációkról engedje meg, hogy elmondjam, hogy a magyar külpolitikai közvéleményben tíz éve evidens megállapítás, hogy nagyon diszfunkcionális, egymástól hermetikusan elzárt a külképviseleti hálózatok fenntartása. Fokozatosan elkezdődött e rendszer integrá lása, és itt még nagyon sok feladatunk lesz. Mondhatnám úgy is, hogy a rendszerváltozás előtti időből örökölt, hermetikusan lezárt rendszerek fokozatos összeintegrálódásának a folyamata
