Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3240 időkeret leteltét.) , de úgy látszik, hogy ez a felelősségérzet csak most tá madt fel, amikor ellenzéki képviselő lett. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. LENTNER CSABA ( MIÉP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hargitai János képviselő úr azon felvetésére, hogy nyitott kapukat döngetek, vagy ebben a Házban valaki nyitott kapukat dönget, úgy érzem, hogy ez a megállapítás nem helyénvaló. Két évvel ezelőtt, amikor a módosító indítványommal lényegében ugyanazt az állapotot kívántam előidézni, mint amit Wekler képviselőtársunk most előterjesztett, de ugyanúgy Jauernik képviselőtársunk is ugyanerre irányuló módosító indítványt adott be másfél évvel ezel őtt, mi ezt akkor felvetettük. Önök pedig a kormánypárti oldalról talán negyvenen szavazták meg a mi módosító indítványainkat. Ha megszavazták volna, erre a vitára most nem kerülne sor. Mi ezt nem - legalábbis én, de gondolom, Jauernik képviselőtársam sem - presztízsveszteségként éljük meg, hanem arról van szó, hogy szeretnénk segíteni a hadiárvák, a hadigyámoltak helyzetén. Az a folyamat lényege, amit én egy képviselői indítvánnyal próbálnék helyre tenni, hogy ezt a jogszabályt nem szakavatott parlamenti k épviselők fogják alkalmazni, hanem 60, 70 éves, esetleg gyengén látó beteg, idős emberek, akiket a háború megviselt, és az elmúlt évtizedekben ennek a háborúnak a kárát, a veszteségeit szenvedték el. Az a didaktikai körbeírás, ahogy Hargitai képviselő úr f ogalmaz, pont azért van, hogy körbeírjuk, hogy kikre vonatkozik ez a törvényjavaslat. Ahogy kiveszem a szövegből, elfogadom azt, amit Wekler úr mond, amit önök módosító indítványként beadnak, mindössze harmadik elemként, egy harmadik mondatként arra tennék javaslatot, hogy célszerű lenne, ha ennek a törvénynek a jogértelmezők vagy a kedvezményezettek oldaláról egy nagyobb körű megértése lehetővé válna. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben kért hozzászólá sra lehetőséget Hargitai János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá, egészen biztos vagyok abban, hogy utoljára teszem. 1998. szeptember 22én nyújtottam be módosító indítványt, tisztelt Lentner képviselő úr, nekem is módom volt ebbe a nagyon előkelő gyülekezetbe tartoznom, akik módosító indítvánnyal kívánták korrigálni a törvény fogyatékosságát. Tehát szó nincs arról, hogy csak ellenzéki képviselők terjesztették be. Egyébként ha akkor azt megszavaztuk volna - most játsszunk el a gondolattal , ha a kormány akkor nem azokkal a számokkal jön elő, amelyek miatt mi meghátráltunk... - megjegyzem, hogy akkor, '98 szeptemberében mi, új képviselők, olyanok voltunk, hogy alig találtunk be a Parlament épületébe, szemben azokkal, akik már ismerték a Ház mechanizmusát. Az első képviselő voltam, aki kormányelőterjesztéssel szemben fideszes képviselőként módosító indítványt nyújtottam be. Megi jedtünk a nagy számoktól, meghátráltunk. De ha akkor azt elfogadtuk volna, akkor még mindig csak egy fél lépést tettünk volna, mert azt az alanyi kört, amit most jócskán kiterjesztünk Wekler képviselő úr indítványához képest, akkor nem is reméltük volna. E gyszerűen ez az egy év vagy másfél év erjedése a dolgoknak. A levelek, amelyeket az ember kapott, a kormányzattal való kommunikálás a háttérben, a képviselők is másként látják a dolgot, a költségvetés más pozíciói lehetővé teszik számunkra azt, hogy most v égre egyszer és mindenkorra
