Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
3236 képviselő úr javaslatáé. Akkor azt az ellentmondást csak fel kell oldani, hogy ha a másfél milliárdot költségvetési korlátok miatt nem támogatja a kormány, akkor ha az önöké pedig még ettől is több, akkor azt miért támogatja. Szóval, támogassa, én ezt kívánom, de ezt az ellentmondást jó lenne - még egyszer mondom - ma feloldani. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több képviselőtársunk kétperces hozzászólási szándékot nem jelzett, megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök As szony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslat pontjairól szólnék, elöljáróban hadd köszönjem meg a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének azt az áldozatos munkát, amelyet 1998 szeptemberétől folytatódóan, tehá t közel két éven át is végeztek, azt a hathatós érdekképviseleti munkát, amelynek hatására és Wekler képviselőtársunk hatékony közreműködésére ez a törvényjavaslat újra az Országgyűlés elé kerülhetett. Való igaz az, hogy ennek a problémakörnek a megoldása 1998 szeptemberében megtörténhetett volna. Azonban az akkor T/46. számon nyilvántartott törvényjavaslatnál a kormánypárti képviselők, noha még bizottsági ülésen támogatták, de már a parlamenti szavazáskor nem támogatták lényegében azt a problémakört, amely et az előterjesztési javaslat, illetve kormánypárti képviselők, illetve jómagam érintettünk, hiszen beadtam törvénymódosítási javaslatot ehhez az előterjesztéshez is. Itt akkor egyértelműen szóltunk másfél évvel ezelőtt arról, hogy a törvényjavaslat kiegés zítését mindenképpen indokolta volna, hogy azon hadiárvák, akik a háború után, majd azt követően a politikai rendszer üldöztetéseitől, társadalmi kirekesztéstől félve a hadiárvahelyzetüket vagy hadigyámolti helyzetüket nem legalizáltatták, a hadiárvaellá tásra vonatkozó kérelmüket nem merték előterjeszteni, ugyancsak részesüljenek az egyösszegű pénzellátásban. Ezzel a státusuk utólagosan rendeződjön, legfőképpen nyerjenek egy szerény összegű kárpótlás mellett erkölcsi elégtételt is. Tehát erre akkor nem ke rült sor. A T/46os törvényjavaslat tárgyalását '98 szeptemberében egy alkotmánybírósági határozat írta elő. Most pedig - mint ahogy elöljáróban a szavaimban kifejtettem - a Hadiárvák, Hadigyámoltak Országos Szövetségének hathatós és kitartó munkája az, am i tulajdonképpen ezt a jelenlegi állapotot úgymond előkészítette. Mindenképpen köszönet a munkájukért. Mondandóm második részében hadd utaljak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat, illetve a kormánypárti képviselők hozzá csatolt módosító indítványai tartalmiakban igyekeznek a problémakört rendezni, azonban ha én ezt olyan szemszögből közelítem meg, hogy egy falusi jegyző, egy állampolgár szintjén is értelmezhető legyen, én tisztelettel egy módosító indítványban szeretném - a könnyebb jogalkalmazás, a hadiárvák, hadigyámoltak könnyebb megértését célozva - ennek a jogszabálynak az érvényesülését elősegíteni. Itt valójában arról van szó, hogy ha ezen ellátások: a hadigyámolti, hadiárvai ellátások valamelyike iránt igénye fönn áll - Wekler képviselőtársam, illetve a kormánypárti képviselők így fejezik be az indítványukat ebben az egyszakaszos, illetve egybekezdéses javaslatban , ez véleményem szerint a magyar szavak általánosan elfogadott értelmezése szerint egy nyitott pozíció t jelent. Tehát nyitott a pozíció. Én javasolnám, hogy az egyösszegű térítés mellett pontosítani kell, hogy azon volt hadiárva, hadigyámolt, illetve hadigondozott családtag is, akinek a háború után életben maradt szülője vagy más hozzátartozója a korábbi t ársadalmi helyzetéből kifolyólag politikai üldöztetéstől, társadalmi kirekesztéstől vagy a hatósági megfélemlítéstől tartva az ellátásra vonatkozó kérelmet nem terjesztette elő, részére ellátást nem állapítottak meg, azonban a jelen törvényben szabályozott
