Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3237 hadiárva, hadigyámolt, hadigondozott státus körülményeinek megfelelő állapottal rendelkezett, illetve rendelkezik most, ez az 50 ezer forintos összeg kerüljön a részére megállapításra és kifizetésre. Ugyancsak pontosításképpen hozzáfűzném az előterjesztet t javaslatokhoz, hogy a hadiárvaellátás elmaradásának bizonyítására dokumentumok hiányában - hiszen sok idő eltelt - a kérelmező nyilatkozata vagy a kérelmező által megnevezett tanú nyilatkozata is elfogadható. Tehát az a körbeírása a dolgoknak, ahogy a F idesz egyes képviselői tették... - ha másfél évvel ezelőtti vitában teszik ezt az úgymond liberális hozzáállást, akkor nem lett volna talán baj, de a jogalkalmazók szintjén ezt a lehetőséget a nyomon követhetőség végett én javasolnám mindenképpen megtenni. Azáltal, hogy sok hadiárvát különböző okok miatt nem vettek hadigondozásba, mert a családfő, az édesapa, és ebben az esetben a feleséget nem vették hadigondozásba, nem tudták bizonyossággal tanúsítani, hogy mi lett a katona sorsa. Számos esetben 10 évvel, 15 évvel a háború befejezése után történtek meg a holttá nyilvánítások, attól kezdve lehetett volna hadiözvegyi státust elérni, illetve hadiárva státust elérni. Ám azoknál, akik mindettől eltekintettek, mert kirekesztéstől, megfélemlítéstől féltek, itt mo st igenis egyértelműen kell rendezni az ő igényjogosultságuk megnyílását erre az 50 ezer forintos támogatásra, amely a pénzösszeg mellett, azt hiszem, egy erkölcsi jóvátételt is jelent. Az általános vitának azon szakaszait, miszerint itt pénzösszegekre hiv atkozik, tisztelt képviselőtársaim, én nem tartom egy helyénvaló megoldásnak. '98 szeptemberében én a módosító indítványom kapcsán megkerestem a Honvédelmi Minisztériumot. Ugyanaz volt a honvédelmi miniszter, az államtitkár - a politikai, a közigazgatási á llamtitkár , mint most. Módosító indítványom kapcsán - hiszen akkor is adtam be ehhez a törvényjavaslathoz módosítást - föltettem a kérdést, hogy a második világháború után hadiárvaellátásban hány fő részesült. Visszaírt a minisztérium, hogy erre vonatko zólag nincs adat. Megkérdeztem azt, hogy 1949. január 1je után a 12 200/1948as kormányrendelet alapján hány fő holttá nyilvánítása történt meg. A minisztérium visszaírt, hogy nincs adat. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, egymilliárd, kétmilliárd, hárommi lliárd? Ha nem tisztázott az, hogy mekkora a potenciálisan igénylőknek a köre, azt hiszem, hogy összegekről itt nem szabad és nem lehet beszélni. (17.30) Én nem is mennék bele a vitának ebbe a részébe, azt mondom, hogy erkölcsi kötelessége a Magyar Országg yűlésnek, hogy a hősi halált halt, háborús harci cselekményekben eltűnt magyar katonák családtagjait szerény anyagi, de legfőképpen erkölcsi elismerésben részesítse. Ehhez, úgy látom, mindegyik parlamenti párt részéről a jó szándék megvan. Azokat az acsark odásokat, miszerint egymásra mutogatunk, nem tartom célravezetőnek, és ennek a törvényjavaslatnak a minél gyorsabb, minél hamarabb történő hatálybalépését szorgalmazom, támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyek erre irányulnak. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Lentner képviselő úr olyan elemeket hozott szintén b e a beszélgetésbe, de én ezt nem kifogásolom, amelyek nyilvánvalóan a részletes vitába tartoznak, mert a saját módosító indítványát hozta szóba, vagy azt, amit meg akar fogalmazni, de ha már megtette, akkor erre reagálnék. Mi azért nem tartottunk szükséges nek egy ilyen didaktikus körbeírást, amit a képviselő úr mond, mert azt gondoljuk, hogy a 10. § (1) bekezdésében ez egyébként így is körbe van írva. A legfontosabb mondat az, amit a képviselő úr a módosító indítványából felolvasott, hogy "a
