Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3228 m ég jogi fogyatékosságokat is hordozott, mert az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően korrigáltuk a törvényt. Sokan gondoltuk egyébként azt - ezek közül jó néhány képviselő most itt is van a parlamentben , hogy itt nem állhat meg az Országgyűlés, mert j ogilag egy dolog orvosolni egy törvényt, de ha morálisan ez a törvény, ez a jogszabály száz oknál fogva kifogásolható, messze nem éri el azt a hatását a társadalomban, amit az Országgyűlés ezzel akart. Hisz valami kárpótlást akart azoknak a szerencsétlen s orsú embereknek juttatni, akik a háborúban szüleiket vagy valakit elveszítettek; nem kell érdemben boncolgatnom ezt a kérdést. Ugyanakkor nem megbékélést hozott ez a jogszabály, hanem még inkább felszította a kedélyeket, az indulatokat, és érthetetlenséget váltott ki ez a törvény - erre is utalt Wekler alelnök úr , és ezért érzi azt a jogalkotó és bármelyik képviselő, aki fontosnak véli ezt a dolgot, hogy továbbmenjünk egy lépéssel, és nézzük meg ennek a törvénynek a morális fogyatékosságait. Ha a törvény 10. §ának (1) bekezdését idézem fel, akkor azt mondom, hogy ez a szakasz az, amely felsorolja azoknak a körét, akik jogosultak erre a nem túl nagy ellátásra, amit a törvény megfogalmaz, és öt ilyen kategóriát fogalmaz meg: a hadirokkantakat, a hadiözvegye ket, a volt hadiárvákat, a volt hadigyámoltakat és a volt hadigondozottak családtagjait. A 10. § (1) bekezdése az ellátást máshoz is köti, egy eljárási cselekményhez köti, és ugyanakkor ez a 10. § (1) bekezdés azt is rögzíti, hogy ezek az eljárási cselekmé nyek, az akkor történt eljárási cselekmények politikailag motiváltak lehettek. És azt mondja, hogy történhetett ilyen, hogy valakinek az ellátását politikai okból megszüntették, politikai okból szüneteltették vagy politikai okból elutasították. Tehát maga a törvényalkotó ismeri el a politikai motiváltságát az egész eljárásnak. Egy esetkörről azonban nem szól a 10. § (1) bekezdése: a legmostohább sorsúak kérdése egyik kategóriába se fér be, mert a legmostohább sorsúak meg sem kapták a lehetőséget, illetve úg y vélték, hogy nincs lehetőségük elmenni a hatóság elé. Itt szokás német származásúakra hivatkozni, akiknek meg sem volt a lehetőségük, hogy elmenjenek a hatóság elé, mert nyilvánvalóan politikai retorziótól féltek, és ezért elő sem terjesztették az ilyen fokú igényüket. Akkor tennénk igazán széppé és tökéletessé ezt a jogszabályt, ha a 10. § (1) bekezdésében ezt a politikai hibát - ha úgy tetszik - is megemlítenénk. Erre azonban most itt nincs lehetőség, mert nincs megnyitva ez a törvényi szakasz, de felfo gásom szerint ez a kritérium a 10. § (1) bekezdéséhez kívánkozna; tehát azoknak a köre, akik politikai retorziótól tartva, bár erre igényjogosultak lehettek volna, elő sem terjesztették az igényüket. A 10. § (4) bekezdése, amihez most hozzányúl az Országgy űlés, csak egy magyarázó szakasz; a 10. § (4) bekezdése magyarázza meg a jogkövetők számára azt, hogy ki a volt hadiárva, ki a volt hadigyámolt és ki a volt hadigondozott családtag. Eddig nyilvánvalóan - és itt utalok egy pillanat erejéig az ombudsman álta l tett megállapításokra, tegnap épp a kisebbségi biztos anyagát is tárgyaltunk, idő hiányában nem fogom tudni felolvasni azt, hogy mit mondott erről a problémakörről, de a dolog lényege az, hogy ő hibásnak tartja azt, hogy a jogosultság alapjaként egy eljá rási cselekményt tekintünk, jogilag ez persze így tökéletes, és elismerjük, hogy ez az eljárási cselekmény politikailag motivált volt, és mégis ez a jogosultság alapja. Ő ezt kifogásolja, és azt mondja, hogy ki kellene mozdulni ebből a körből, ha morálisan nézzük ezt a kérdést, és az ellátás alapjául azt a ténybeliséget kellene figyelembe vennünk, hogy akkor megfelelte ezeknek az elméleti lehetőségeknek, hogy hozzájusson ehhez az ellátáshoz. Nyilvánvalóan a Wekler képviselő úr által előterjesztett módosító indítvány a probléma nagyon nagy részét ilyen szempontból megoldja, amikor hozzáteszi a 10. § (4) bekezdéséhez azt a fordulatot, ami után az idő múlására is tekintettel most az érintetteknek egy viszonylag könnyű bizonyítási lehetőségük lesz. Jogászként a zt mondom, akkor lenne szép, ha a 10. § (1) bekezdésében is megfogalmaznánk azt az esetkört, amire így nincsen lehetőségünk. A másik dolog: ha már morális szempontokból mérjük a törvényt és akarjuk kiegészíteni - és most már túlléptünk a jog szűken vett vi lágán , akkor nem követhetünk el újra egy hibát. Ha
