Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
3226 eredeti célja szerint egy elmaradt pénzellátás kompenzálására szolgál, miként maga a törvény ezt kimondja. A tör vény megalkotásakor nem volt teljes bizonyossággal felbecsülhető a jogosultak köre, és így az egyösszegű térítések kifizetése kapcsán jelentkező költségvetési teher nagysága. Ezért a törvény a jogosultak körét szűkebbre határozta meg, és rendelkezései csak a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és a volt hadiárvákra terjednek ki. Alkotmányossági kifogások kapcsán került módosításra ezen törvényhely, és a jogosultság jelenleg már a volt hadigyámoltakra és volt hadigondozott családtagokra is kiterjed. A jelenleg h atályos törvény akkor biztosítja a jogosultak részére az egyösszegű térítést - egyéb feltételek fennállása mellett , ha őket az 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vették, és ezt a rendelkezést a törvényhely (1) bekezdésének rendelkezéseivel összevetve úgy kell értelmezni, hogy a korabeli hadigondozásba vételről szóló határozattal kell az igényjogosultnak rendelkeznie. Nyilvánvaló, hogy az ilyen határozattal rendelkezők és az egyébként jogosultak száma egymástól jelentősen eltér. Határozattal nemcsak az nem rendelkezik, aki vagy akinek a szülei politikai okokból ilyen igénnyel fel sem mertek lépni, hanem az sem, aki iratainak meglétét megsemmisülése miatt vagy a hatósági nyilvántartások miatt igazolni, bizonyítani nem tudja. Azt hiszem, nyilvá nvaló, hogy a volt hadiárvák és a volt hadigyámoltak - mert elsősorban róluk van szó - között nem lehet ekként megkülönböztetést tenni, hiszen sorsuk közös: árvák maradtak vagy szülőjük megrokkant hadisérülés következtében. A törvényjavaslat célja e megkül önböztetés megszüntetése, és meghatározó tények bizonyítása esetén valamennyi igényjogosult számára az egyösszegű térítés biztosítása. Melyek ezek a meghatározó tények? Nyilvánvaló, hogy szükséges a hozzátartozó, tehát leggyakrabban a szülő hadisérülésének , illetve halálának bizonyítása, igazolása, ezen túlmenően a rokonsági fok igazolása. A törvényjavaslatban megfogalmazottak elfogadása esetén csupán a hadiárva, illetve a hadigyámolt életkorának az igazolása szükséges, amelyhez a szokásos iratok is elégség esek, hiszen azt kell csupán igazolni, hogy a hozzátartozó hősi halálakor, illetve a hadisérülés elszenvedésekor a törvényben meghatározott életkort - és ez különböző - vagy feltételt még a jogosult nem töltötte be. A törvényjavaslat, miként a hatályos tör vény is, visszautal az 1933. évi VII. törvénycikkre, amely álláspontunk szerint újabb viták forrása lehet, és egyébként is szükségtelennek tűnik. Ha a hadigondozásba vétel tényét nem kell igazolni, akkor szükségtelenné válik az arra való utalás, hogy ez me lyik törvény alapján történt avagy nem történt meg. Az 1933. évi VII. törvénycikkre való visszautalás más tekintetben is megkülönböztetést tart fenn az igényjogosultak között, hiszen a hatályon kívül helyezett törvény szerint csak az a hadigyámolt, miként ezt az államtitkár úr is idézte az előbb, aki a hadirokkantnak legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő két éven belül kötött házasságából született, illetve egy éven belül fogadták örökbe vagy törvényesítették a korabeli megfogalmazás szerint. Arra má r nem is merek utalni, hogy e törvényhely azt is mondja: és legkésőbb ez a gyermek az 1933. évi VII. törvénycikk hatálybalépéséig megszületett - nyilván akkor az a törvény az első világháborús áldozatokról kívánt gondoskodni. Ebből következően megkülönbözt etést tartanánk fenn az egyes hadigyámoltak között - nevezzük most őket így az egyszerűség kedvéért , attól függően, hogy szülőjük hadisérülésekor már éltek vagy ezt követően születtek meg, vagy a jogosult hadisérülést szenvedett szülője éppen mikor kötöt t házasságot, hány házasságot kötött, és melyik házasságból született az a gyermek. Márpediglen a szülő és a gyermek megítélésem szerint egyaránt viseli annak a következményét, hogy a szülői gondoskodást akaratán és szándékán kívül nem tudja olyan szinten biztosítani a hadirokkant, mint egy egészséges szülő.
