Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár:
3223 Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Homoki János politikai államtitkár úrnak, aki a kormány álláspontját ismerteti. Államtitkár úr! (Jelzésre:) Kérném szépen az államtitkár úr mikrofonját bekapcsolni. Államtitkár úr, a tü relmét kérem, ez a technika ördöge ezek szerint. (Dr. Homoki János: Türelmes vagyok, elnök asszony!) Köszönöm szépen. Most már a mikrofon is az öné, államtitkár úr. Parancsoljon! DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony ! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. §ában megfogalmazott, egyösszegű térítésként nevesített juttatás a törvény hatálybalépése óta folyamatos viták tárgya. A problémák gyökere a kárpótlási törv ényekből ered. A hadigondozási törvény készítésekor politikai egyeztetések sorát kellett bonyolítani amiatt, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény személyi hatálya nem te rjed ki a hadiesemények során veszteséget szenvedett személyekre, illetve ezek hozzátartozóira. (16.20) A kárpótlás iránti igény nagy volt. Nagy volt a nyomás mind a társadalmi szervek, mind az akkori ellenzék részéről, ezért került a törvénybe a testidege n 10. §. Az egész törvény a hadigondozottak ellátásáról szól, a 10. § pedig egy bújtatott kárpótlást, az egyösszegű térítést csempészte be az egyébként homogén törvénybe. Az egyösszegű térítés nem a hadi eredetű veszteség miatt illeti meg a sérelmet szenve dett embert, hanem amiatt, hogy a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását, járadékát politikai okokból megvonták. Tehát az egyösszegű térítés kizárólag a megvont pénzellátás kompenzálására szolgált. Az egyösszegű térítés megállapítás a és folyósítása a hadirokkantak és hadiözvegyek esetében megtörtént. Mindazok, akik a törvényi feltételeknek megfeleltek, megkapták a juttatást. Ez azonban nem mondható el a volt hadiárvákról és a volt hadigyámoltakról. Ezeknél a személyeknél nehézségbe ü tközött, sőt sok esetben lehetetlenné vált az okirati bizonyítás. Azt kell ugyanis okirattal bizonyítaniuk, hogy ötven évvel ezelőtt őket a hadigondozó hatóság hadigondozásba vette. A korabeli okiratok jelentős részét az érintett személyek nem őrizték meg, az eljáró hatóságok az iratokat kiselejtezték, a magyar levéltárakhoz küldték. Ezért esetenként több hónap kellett az iratok felkutatásához. A nehézségek ellenére 32 ezer volt hadiárva és mintegy 2 ezer volt hadigyámolt megkapta az 50 ezer forint egyössze gű térítést. A T/1813. számon benyújtott önálló képviselői indítvány a volt hadiárvák és a volt hadigyámoltak kérelme elbírálásának könnyítését célozza meg a törvény 10. § (4) bekezdésének módosításával. Lényegét tekintve a kérelmezőnek nem kell bizonyítan ia a korabeli hadigondozásba vétel tényét, csupán azt, hogy az ellátásra az igénye fennállt. Ha azt akkor bármely okból nem elégítették ki, most jogosult lesz az 50 ezer forint egyösszegű térítésre. Az önálló képviselői indítvány alapján a honvédelmi tárca elkészítette a kormányelőterjesztést, azt a közigazgatási egyeztetés során az érintett társminisztériumokkal véleményeztette. A kormány május 9én tartott ülésén úgy foglalt állást, hogy az indítvány nem támogatható. Az elutasítás oka alapvetően anyagi, költségvetési fedezethiány volt. Az indítvány készítője és a kormány a törvénymódosítás pénzügyi vonzatát jelentős eltéréssel állapította meg. A képviselő úr szerint a törvénymódosítás anyagi kihatása mintegy 0,8 milliárd forintban prognosztizálható, a kor mány álláspontja szerint viszont ez várhatóan 1,5 milliárd forintot fog felemészteni. Az eltérés a számbavett létszámkülönbségekből adódik.
