Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
3221 '97ben, két akkori ellenzéki képviselő kezdeményezésére, de majdan a kormány javaslatár a, megváltoztatta a '49es dátumot, és '44. december 22ét jelölte meg időpontként, ami utántól a politikai okból megvontak számára járt az 50 ezer forintos egyszeri juttatás. Ez is nyitva hagyott még egy csomó problémát értelemszerűen, a végrehajtás során ezekkel szembesültek azok a települési jegyzők, akiknek feladatává tette a törvény a 50 ezer forintok kiutalását. A legnagyobb problémát az okozta - és erre az Alkotmánybíróság egy határozata is rámutatott '98ban , hogy kimaradtak ebből a sorból olyan k ategóriák, olyan körök, akiknek érintettnek kellett volna lenniük, a törvény hatályának rájuk is ki kellett volna terjednie: ez pedig a hadigyámoltak és a hadigondozottak kategóriája, köre volt. Ezt a hiányosságot miután az Alkotmánybíróság megállapította, és kötelezte az Országgyűlést, hogy pótolja, '98ban az Országgyűlés pótolta. Viszont már '98ban Szabó János honvédelmi miniszter úr expozéjában is rávilágított arra, hogy tudja, tisztában van vele ő is, hogy ez a módosítás még mindig nem öleli fel azt a kört, akit érinthetne, akiknek jogosan járhatna az 50 ezer forintos támogatás. (16.10) Ezt megelőzően és ezt követően több képviselőtársammal kísérletet tettünk arra, hogy mindazok számára, akiket érintett vagy érinthetett ez a törvényjavaslat, lehetővé t együk, hogy megkapják a nem túlságosan magas egyszeri 50 ezer forintos juttatást. Ezért Mádai Péter képviselőtársammal és Jauernik István képviselőtársammal közösen 1998. június 18án nyújtottunk be törvényjavaslat az Országgyűlés elé, amelyet akkor a honv édelmi bizottság nem támogatott, a tárgysorozatbavételét elutasította. Megismételtük a javaslatunkat 1998. december 15én, amelyet ismét nem vett tárgysorozatba a honvédelmi bizottság javaslatára az Országgyűlés. Az indok mind a kétszer az volt, hogy bár jogos a felvetés, amit teszünk, viszont a költségvetési vonzata egy ilyen törvénymódosításnak a költségvetési kereteket szétfeszítené, a vitában a Honvédelmi Minisztérium képviselője és több képviselő azt mondta, hogy ez körülbelül hatmilliárd forintos öss zeget tesz ki. Ezek után, mivel úgy éreztem, hogy ez a dolog nem megalapozott, semmilyen számítással és statisztikai adattal a minisztérium képviselői nem tudták alátámasztani ezen állításaikat, én segítséggel megkerestem az ország összes jegyzőjét, és ezú ton is szeretném megköszönni azoknak a jegyzőknek, akik segítettek a statisztika összeállításában. 2290 jegyző közül 1750, tehát a jegyzők több mint 75 százaléka válaszra méltatott bennünket, és ezekből a válaszokból kiderült, hogy a 75 százaléka a ma még élő hadiárváknak 12 928 ember, akik jelentkeztek a különböző települések jegyzőinél, és igényt nyújtottak be, illetve a kisebb településeken a jegyző tudta, hogy ezek az emberek ott élnek. Ha ezt a 75 százalékot 100 százalékra felkerekítjük, akkor kiderül, hogy ez körülbelül 17 100 főt jelent összesen országosan, és egy egészen egyszerű számítás, ha ezt megszorozzuk 50 ezer forinttal, akkor 856 millió forintot kapunk, szemben a hatmilliárd forinttal, amely a korábbi években, jelzem, nemcsak ennek a kormányn ak a működése alatt, hanem már az előző kormány működése alatt is állandóan közszájon forgott. És most szeretném leszögezni, hogy nem ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a hibája, hogy hat év alatt ezt a problémát nem tudtuk megoldani, nemc sak az ő hibája, hanem közös hibánk 1994 óta. Ezek után nyújtottam be ismét javaslatot, és örültem annak, hogy a honvédelmi bizottság gyakorlatilag egyhangúlag támogatta a javaslatomat. A javaslatomnak a lényege egészen egyszerű. Azt javaslom, és ez teljes mértékben összhangban van a kisebbségi ombudsman javaslataival és az Alkotmánybíróság korábbi határozataival, hogy mindazoknak, akiknek a szülője meghalt, hadiárvaként lehettek volna jogosultak korábban a hadiárvaellátásra, járjon az 50 ezer forint. Ezt egy egyszerű technikával meg lehet oldani: mindazoknak, akik igazolni tudják, hogy a szülőjük, akár egyik, akár másik, meghalt a háborúban, vagy háborús cselekmények következtében, vagy kényszermunkatáborokban, és értelemszerűen rendelkeznek személyi igazo lvánnyal, amely mutatja, hogy abban az időben ők milyen idősek lehettek, tehát járt volna nekik a hadiárvaellátás, ha benyújtották volna, ha kérték volna, ha tudták volna, hogy ilyen ellátás iránti igényük fennáll, járjon
