Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
33 megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meglehetősen szolid célkitűzés lesz. Idő hiányában ennyit... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Béki Gabriella képviselő asszony kért ugyancsak két percben ho zzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó. (16.10) BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én nem akarok erről az adományozásról vitát nyitni. Való igaz, hogy ezek adóforintok, de mégiscsak kell egy adakozókedv a polgár részéről, hiszen ha ez nincs meg, akkor egyszerűen félredobja a cédulát, és sehova nem címzi a pénzét. Erről van szó! Aki pedig rászánja magát, hogy címezze a pénzét, az bizony nagyon nehéz választás előtt áll, és hezitál, hogy az iskolának adja, a betegszervezetnek adja, a nyugdíjasszervezeteknek, színházaknak adja s a többi, következésképp ilyen értelemben tényleg konkurenciát jelent, hiszen sajnálatos módon az 1 százalék nem megosztható összeg. Még akkor sem megosztható, ha, mo ndjuk, tényleg nagyon nagy jövedelem alapján az 1 százalék is kitesz jó néhány ezer forintot; következésképp választás elé állítja a polgárt. Én egyetértek Gémesi úrral abban, hogy vannak benne tartalékok, tény, hogy körülbelül a lakosság fele él ezzel az adakozási kedvvel, hogy kitöltse a céduláját, hogy elirányítsa az adóforintjait. De ha összehasonlítjuk azt a forrást, ami az újjáépítéshez szükséges, és azt, ami ebben a kasszába elvileg, mindent beleszámítva benne van, akkor az egy nagyon pici töredék. K örülbelül négymilliárd forint az - idén már biztosan valamivel több , ami ilyen módon társadalmi szervezetekhez eljuthatna. A fele sem jut el! Az a kérdés, hogy hogyan fognak dönteni az állampolgá rok egy olyan hangulatban, ahol egy intenzív kampány folyik a sportcsarnok érdekében, ezért fogalmaztam úgy, hogy jó lenne egyensúlyt tartani a célok között. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Csizmár Gábor képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Négy rövid megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy Gémesi képviselőtársam azt mon dta, hogy ne mondjuk, hogy valakinek a rovására. Ha ugyanazért a forrásért több versenyző indul el, akkor, azt gondolom, kisebb eséllyel szerezheti meg a forrást, ezért valakinek valamilyen sérelme lesz azok közül, akik már korábban is megközelítették ezt a forrást, ahhoz képest, aki új szereplőként van jelen. Ez, gondolom, nagyon egyszerű logika: ha többen vannak ugyanarra a pénzre, akkor nyilvánvalóan kevesebb jut a szereplőknek, ha pedig kevesebb jut, akkor itt valamifajta érdeksérelem van. Tehát én ezér t használtam eddig is, hogy valakinek a rovására, főleg akkor, amikor az egyiket segíti egy nagy állami propaganda, a másikat meg nem segíti egy nagy állami propaganda. Ez esetben még durvábban kiütközik ez a különbség. A másik: azt mondta Gémesi képviselő társam, hogy akik nem tudnak a fizetésükből adományt adni, azok legalább az 1 százalék útján tudjanak, akár jelképesen is hozzájárulni. Itt arra az egyszerű összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy akinek nincs adóköteles jövedelme, az az 1 száza lékát se tudja rendesen felhasználni, főleg mert száz forintnál kisebb összeg nem is használható ennél az 1 százaléknál. Tehát teljesen világos, hogy akinek kicsi a fizetése, az 1 százalékos úton sem fog tudni erre forrást biztosítani.
