Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
3186 Vannak azonban nem kívánt terhességek is, és a Mécsféle javaslat - amihez szellemében hasonló javaslatom nekem is van - arra irányul, hogy ha már a nem kívánt terhesség létrejött, akkor az örökbeadás feltételeinek megkönnyítésével arra kell késztetni az anyát, hogy szülje meg a gyereket, és l egyen biztos abban, hogy utána könnyen örökbe lehet adni, és ne vetesse el. Erről szól a Mécs féle javaslat. Igaz? (Mécs Imre: Így van.) És erről szól az a javaslat is, amit - más eszközökkel, pénzügyi támogatással - én nyújtottam be. Amiben viszont nem ér tek egyet Mécs Imrével, az az, hogy én tudomásul veszek és tiszteletben tartok egyfajta morálfilozófiai elképzelést, amire Mécs Imre hivatkozik - valamennyien tiszteletben tarthatjuk, ha polgártársaink egy részének ez az álláspontja, az az álláspont, amihe z Csáky András is közel érzi magát, tudom, hiszen megismertük egymást ebben a vitában , csak azt kifogásolom, és azért nem támogatom Mécs Imre többi javaslatát, amelyekről beszélt, mert azt gondolom, hogy az államnak nem feladata, hogy ebben a morálfilozó fiai kérdésben maga döntsön. Hanem tartsa az állam - akinek a büntető törvénykönyv is a kezében van meg az abortuszról szóló jogalkotás is a kezében van - tiszteletben, hogy polgárai különbözőképpen vélekednek erről a morálfilozófiai kérdésről, és különböz őképpen döntenek, amikor döntenek. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót TuriKovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Az a kivételes helyzet van, hogy a magam részéről Mécs Imre javaslatát olyannak gondolom, ami az egyébként is holtponton lévő ügyben valamiféle elmozdulást jelenthet. Mert mit lehet felajánlani az anyának, amikor elmegy, és tanácsot kér ? Két dolgot; az egyik az, hogy azt mondjuk neki, hogy szülje meg a gyereket. Mindenképpen szülje meg, mert ez az ő érdeke, ez nemzeti érdek, ez összérdek, tegye ezt. És mit lehet tenni, ha azt mondja, hogy nem? Akkor egyetlen lehetőség van: az, hogy beköv etkezik az abortusz. Beszéljünk egyenesen! Ehhez képest ez egy tisztességes választási lehetőség. Azt kell mondanom, hogy amikor a béranyaságról volt szó, szintén heves viták dúltak arról, hogy kelle a béranyaság, vagy nem kell a béranyaság. Sokan szóltak úgy, hogy kell a béranyaság, mert a gyermeket világra kell segíteni. De kérem szépen, még inkább világra kell segíteni a gyermeket akkor, amikor az anya voltaképpen tényleg gazdasági, társadalmi vagy éppen a saját családján belüli helyzet miatt nem akarja megszülni azt a gyermeket. Abban is egyet kell értenem Mécs Imrével - és itt már Bauer képviselő úrral vitatkoznék , hogy az államnak itt feladata és kötelessége van. Ha az állam úgy gondolja, hogy meg kell állítani azt a fogyást, amely bekövetkezett a n emzeten belül, akkor ezért áldozni is illik és kell, és azt gondolom, hogy akkor méltó és megfelelő helyzetet kell teremteni a megszületendő gyermeknek. A javaslat tehát az én nézetem szerint - az egyébként igen nehéz helyzetben lévő törvényjavaslat tekint etében - olyan, amely valamelyest kiutat mutat. Ezt a magam részéről támogatandónak gondolom. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lamperth Mónika asszonynak, az MSZP képviselőjének. DR. LAMPERTH MÓ NIKA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A módosító indítványokról folyó vitában több képviselőtársam is említette azt, hogy egyetértés van abban, hogy a terhességmegszakítás
