Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
3169 önök, ez a kérésem önökhöz, például a kormánynak az a jogosítványa, hogy a szakminiszter a termé ktanács elnökét indokolt esetben leválthatja, benne van ugyan a törvényben, de ez valóban akkor olyan társadalmi közegben legyen, hogy ha rosszul működik egy terméktanács, és ha a szakminiszter ezt megteszi - az előbb említett esetet mondom , akkor utána szerintem az összes napilap azzal lenne tele, hogy hogyan merte a szakminiszter leváltani a rosszul működő terméktanács elnökét. (11.50) Ilyen apró kérdéseken múlik az, higgyék el, képviselőtársak, hogy egy adott terméktanács be tudjae tölteni a feladatát , vagy nem tudni ellátni a feladatát. Hogy a terméktanácsok mint intézmény, ami hivatott lenne arra, hogy egy adott termékpálya ügyeit megfelelő módon képviselje, például az adott termelő beszállítói biztonságát is garantálni tudja, ahhoz az kellene, hogy olyan társadalmi hangulat, közhangulat legyen az agrárium szereplői között, ami lehetővé tenné ilyen esetekben, indokolt esetekben az intézkedést. Az előző kormány idején, még egyszer mondom, 1994től 1998ig, az volt jellemző a magyar parlamentben, hogy n agyon sok, több tucat országgyűlési határozati javaslatot betettünk az egyes ágazatokra, tehát nem így, globálisan mint most a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságáról, hanem az adott egyes ágazatoknál - sertés, szarvasmarha, gabonaágazat, sorolha tnám , és sajnos leszavazásra kerültünk. Ezen nem kell csodálkozni, Farkas képviselőtársam, hogy leszavazzák önöket, önök is leszavaztak az előző ciklusban minden egyes ellenzéki próbálkozást. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Csatári József taps ol.) Így működik a parlament. De természetesen azt szeretném elérni, hogy ami bizottsági szinten ide, a parlament elé került... - és ezért vagyok optimista, hogy egyáltalán a parlament elé került, és ahogy nézem, például a foglalkoztatási bizottságban is 1 6 igen, 0 nem, 2 tartózkodás mellett alkalmasnak találták ezt az országgyűlési határozati javaslatot, tehát valóban van igény a társadalmi közmegegyezésre. Önöket arra kérném, ne biztassák demonstrációra és különböző pótcselekvésekre az embereket, hanem ab ban a kérdéskörben, amellyel, mondjuk, a szaktárca rendelkezik, jelen esetben a terméktanácsok működtetésével, adják meg a segítséget az adott szakminiszternek, hogy valóban be tudja tölteni ezt a jogosultságát, amivel rendelkezik. A másik: mindenképpen jó lenne, ha az agrárrendtartási törvény, amely nagyon sok feszültséggel telített, és az agrártárca - amely kevés forrással rendelkezik, és mindazok, amik feszítik az agráriumot - között olyan közmegegyezés legyen, hogy az agrárium szereplői üljenek le, dönt sék el, hogy melyek a fontos dolgok, egyszerre nem lehet száz fronton nyitni, hanem súlyozni kell a problémákat. Eddig mindig az volt a jellemző, hogy amikor már kiütött egy Mizoügy, egy Solamiügy vagy bármilyen aktuális ügy, ez elsősorban abból adódott, hogy a '90es évek elején, sőt '88tól kezdődően, a spontán privatizáció folytán sajnos külföldi kézre jutott vagy olyan kézre jutott az élelmiszeripar, a feldolgozóipar, ami többségében nem a magyar termelői érdekeket szolgálja. Most oda kellene eljutniu k az agrárium szereplőinek, a társas vállalkozásoknak, a családi magángazdaságoknak vagy az azokból alakult új típusú szövetkezéseknek is, hogy olyan közmegegyezés legyen, hogy valóban ezt a beszállítói kört segítse. Sajnos ennek nem látom a nyomait, hogy ilyen közmegegyezés történne a mezőgazdaságban. Kívánom önöknek, hogy azok között, akik ma akár a mezőgazdasági bizottságban, akár a mezőgazdaság egyéb területein, például az élelmiszeriparban dolgoznak, közmegegyezés tudjon kialakulni, mert ha továbbra is kiszolgáltatottak lesznek a magyar mezőgazdasági termelők, abbahagyják a termelést, akkor előbbutóbb nem lesz szükség a feldolgozóra, az értékesítő cégekre. Csak egy példát mondok erre, képviselőtársaim: amikor főállattenyésztő voltam, és tíz évvel ezelő tt elkezdtem politizálni, 50 hatalmas juhfelvásárló volt az országban; ma 5 van, egymás között felosztották az ipart. Ki járt rosszul? A magyar juhász járt rosszul, felére vagy harmadára csökkent a juhállomány. Bemegyünk 2003ban az Európa Unióba, és rajtu nk röhögnek az Unió országai, hogy
